Miért segítik /szeretik a lányukat és annak a párját jobban, mint a fiúkat és annak a családját?

A férjem és én 10 éve házasok vagyunk. Míg csak ismerkedtünk nagyon jó viszonyban voltam a családjával. Mikor komolyabbá vált össze akartunk költözni,házasság, gyerek..akkor megmutatták milyenek. Parancsolgattak, és gyerekként kezeltek mintha mi túl hamar akarnánk mindent. Pedig közel 30 évesek voltunk akkor.

A férjem a családi gazdagságban dolgozik, így ő mondta hogy mivel tavasztól őszig éjjel nappal dolgozik könnyebb lenne ha nem messze laknánk, így mondtam hogy rendben költöztünk anyósék mellé egy üresen álló tanyába, ami ott van a gazdagság mellett.

Onnantól kezdve még jobban elkezdtek nekünk parancsolni főleg nekem, meg hogy nekem kell beilleszkedni, itt ez a szokás meg az.

Az hogy itt éltünk nekik nagyon jó volt, mert a férjem így folyamatosan itt volt nekik kéznél. (számlát fizettük, kaja külön volt sose főztek ránk) illetve ez a tanya meg lett csinálva, bútorok, új csempe, ezt mind mi fizettük.

Ahogy terhes lettem kiakadtak, pedig volt félre tett pénzünk munkánk mindkettőnknek, igazából ekkor tudatosult bennem, hogy én itt jó sose lehet. Bennük meg az, hogy én maradok és nem megyek el bármit is csinálnak. Ezután a botrány után és már el is kezdtünk opciókat keresni hol fogunk lakni később. Vettünk egy telket és építeni kezdtünk, de azért ezt tudjuk nem 1-2 nap.

Idővel a viszonyunk jobb lett, főleg mikor már közel volt a költözés. de sose nem felejtem el a sok szemétséget és amit mondtak, tettek, hogy évekig én voltam a szar anya, a szar feleség. Pedig tényleg főztem, mostam, neveltem a gyerekeket, csak épp nem esett jól hogy valaki engem bírált és bántott.

A sógornőmmel is anyósék miatt romlott meg a viszonyunk, mert nagyon jóban voltunk az elején. Ő 8 évvel fiatalabb, még a húgom is lehetne.

És itt kezdődik a probléma. A sógornőm tavaly összejött az első barátjával, akivel fél év után azonnal össze is költöztek. És már mindent közösen terveznek. A srác link, annyi a szerencséje hogy a sógornőm dolgos és mindent megcsinál, amit ő ki is használ. Már kitalálta, hogy gazdálkodni akarnak és ebben is a család segít neki többek közt mi is. Na meg a sógornőm aki folyamatosan dolgozik. Úgy egy év után a sógornőm már ott tart hogy fél milliót már biztos tett a srác házába, plusz a közös bizniszből befolyó pénz,amit a srác tesz el.

Anno nekem semmibe nem lehetett még bele sem látni, de nem is nagyon engedték volna hogy én itt bármit is termelnek, nemhogy elköltsem azt a pénzt.

Az ő dolgaikat anyósék simán kezelték, nem szóltak sose semmit semmire. És azt se látják hogy őket kb ugyanúgy kezelik kapcsolati szinten mint minket akik hosszú éve házasok vagyunk. A srác az isten kb mindenben ki van szolgálva. Ha vendégségben vagyunk együtt anyós úgy ugrál neki mint egy pincsikutya mi kb le se vagyunk szarva.. Jobban nyalja a seggét mint a saját fiának.

Ha ők jönnek anyósékhoz süti kaja, ha mi jövünk néha csinál valamit, de inkább nem.

Nem vagyok irigy sem a kapcsolatra, sem az életükre, csak egyszerűen nem értem anyósékat miért ilyenek. Nagyon szeretem a férjemet, jó a házasságunk, okos szép gyerekeink vannak. Mégis úgy érzem mi mindig sokkal rosszabbak vagyunk a szemében mint a sógornőm és a barátja.

És hiába szeretnék jó viszonyban lenni velük ez az érzés mindig bennem van.

Nem azt várom hogy szeressenek mert nem csak meg akarom érteni, hogy az a srác, aki tényleg ahol lehet kihasználja őket anyagilag meg minden téren miért ennyire kedves a szemében?

Köszönöm szépen.