Tényleg nagy kérés hogy ne nevesse ki az unokát? Megsértődni ezen?

Akkor ezt udvariasan, de nagyon határozottan kommunikálni kell felé. És elvárni a megfelelő viselkedést. Hogy miért és mit és hopgyan.

Az, hogy ő felnevelte a férjedet 20-40 éve valahogy, nem jelenti azt, hogy az a módszer jó vagy hogy akkor jó volt (csak még nem tudták, hogy mi a baj azzal a módszerrel). Ez nem fog neki jól esni, de c'est la vie.

Nekem a nagyanyám a neki fura dolgaimra azt mondta olyan havi egyszer, hogy "Hibás vagy." (azaz hülye stb.). Én ezt akkor nem dolgoztam fel, nem gondoltam bele, de nem volt jó érzés. Akkor anyám nem is tudott róla. Nem tudom miért, de nem mondtam el neki. De ma már értem és érzem, miért volt ez bántás.

Hú. Nálunk én voltam ilyen a tesóm babájával. Nem ennyire mindenen. De pl ha csinált valami cukit, vagy valami újat nevettem. Tényleg tisztán örültem neki és boldoggá tett, ezért. De észre vettem, hogy a kicsi megijed, vagy elbizonytalanodik és utána nagyon odafigyeltem.

Főleg amikor visszanéztem a videókat, azokon volt szembeötlő nekem a pici reakciója nevetésemre, meg egyébként irritáló volt a mindenen nevetésem is.

Jól tetted. Nagyon oda kell figyelni a reakciókra, mert nyomot hagy a gyerekben, hiába nincs rossz szándék.

Ha úgy alakul és vannak, mutass neki ilyen videókat.

"Mondjuk a férjemet nem ő nevelte fel mert lelépett a szülés után 3 évre, szóval ő nem volt gyakoroló anyuka."

Ennyi. Valami leleki defektje lehet ez alapján. Nem érdemes erőltetni vele a nagymamásdit.

Van egy ismerősünk aki ugyanezt csinàlja. Még szerencse hogy csak ismerős. De számomra is érthetetlen miért csinálja ezt valaki. Nem gondolom hogy ez őszinte nevetés lenne.

Jó hogy nincs ilyen a családban.

Én sajnos visszaadó ember vagyok. Ha ezt csinálná az anyósom akkor visszaadnám neki.

Ha valami olyat mond ami nem vicces, pl elestem tegnap, vagy megjártam a gyógyszertárban biztos hogy folyton kiröhögném és ha szólna akkor mondanám neki hogy ugye milyen gáz, ő pontosan ezt csinálja. Így akartam bemutatni. Esetleg ettől észreveheti magát de nem biztos.

Én hanyagolnám a nőt, aztán felőlem a fején is pöröghetne kínjában meg sértődözhetne egész nyugodtan.

Mert ennyi stresszt a saját életembe se lennék hajnaldó vinni. Arról meg pláne szó sem lehet, hogy valakitől fél meg szorong a gyerekem, hogy valaki őt önértékelési zavarokba taszítja, és én kiteszem ennek egész gyerekkorában.

Tényleg komoly gondokat okozhat ez neki, nagyon meghatározóak a piciként megélt dolgok, lásd kisbabaként a kötődés elmélet. Senki nem jár olyan helyre szívesen és szorongás nélkül, ahol kb azt is kirohogik ha leül az asztalhoz. A gyerek is ugyanolyan ember mint bárki más, ez neki is rosszul esik, és folyamatosan át kell élnie, és egyre többet fog fel belőle! Nincs és nincs az a helyzet hogy a gyerekemnek a hibbant nagyanyja miatt szorongva és a megszégyenítés érzésével kelljen leélnie a gyerekkorát, felőlem akárki megsértődhet, de ezt nem hagynám.

Később ha változna a venasszony akkor kapna még egy esélyt, de mihelyt elkezdene röhögni jönnénk el.