Érdemes lenne beleállni a témába a konfliktus ellenére is?

Anyósom elég nehéz természetű. Velem ugyan mindig kedves, de az egész családjával haragban van. Nemrég költözött vissza a szüleihez ideiglenesen, amíg be nem tud költözni az új házába. Apósomtól elvált pár éve, azóta nincs kapcsolata. Volt több műtétje is az elmúlt években, de azóta sem hajlandó vigyázni magára. Mindig arról panaszkodik hogy őt senki sem szereti, ő viszont gyűlölettel beszél még arról is, aki segít neki. Néha hallom a telefonból, hogy a férjemmel is milyen minősíthetetlen stílusban beszél. Érzelmileg zsarolja és manipulálja a családtagjait, öngyilkossággal fenyegetőzik már akkor is ha valaki nem úgy teszi le a cipőjét ahogy ő gondolja. Soha senki nem mer neki ellentmondani, vagy megmondani az igazat, mert ha nem azt mondják amit ő akar hallani, akkor mindennek el van hordva, és biztos azért nem ért egyet vele mert annyira utálja őt. Így viszont soha nem fog változni semmi, nem tudnak neki segíteni, ő sem tudja hogy neki is változtatni kellene. A férjem sokat panaszkodik miatta, megviseli minden beszélgetés vele. Arra gondoltam, vehetném e a bátorságot hogy én a szemébe mondjam az igazat. Tartok tőle hogy úgysem változna semmi, sőt az eddigi felszínes jó viszony is rosszra fordulhat, ugyanakkor hátha egy külsős szemszög kibillenthetné ebből.