Utálnak a barátnőm szülei, vagy más van a háttérben?

1#: 1 kapcsolata volt, én vagyok szinte minden téren az első neki.

2#: Ugyan ezt tudom mondani mint az elsőnek, 1 kapcsolata volt, ott még gyerek kapcsolat volt, ott még nem tartottak nagy figyelmet.

3#: De gondolkoztunk megoldást keresni az összeköltözésre, én állást keresek jelenleg, ő pedig még egyetemista, mondtam neki, ha akar ideköltözhet addig hozzánk arra a pár hónapra amíg nem tudok finanszírozni albérletet, viszont konkrétan fél a szüleitől (19 évesen még megverte a saját apja)

4#: Neki sem felel meg értelemszerűen, mindig nekem sírja ki magát hogy elege van a szüleiből, kétszínűek, csak akkor jó valamire ha kell valami, barátnőmnek nem lehet saját döntése, ha van akkor meg ordibálnak vele vagy szentségelnek hogy megint mindent megváltoztatunk amit "elméletileg megbeszéltünk". A megbeszélés konkrétan annyiból áll hogy ekkor meg ekkor jön, de ha mondjuk kedvünk szottyan felmenni valahova és ezt meg meri mondani barátnőm nekik ki vannak akadva, hogy megint csak változtatunk. A két testvére nincs ennyire korlátozva (mindkettő lány) ott mindent megengednek, pénzben is többet adnak nekik, barátnőmtől pedig szinte sajnálják. 18 évesen jött össze velem, és már akkor is ez volt, de egész életében ez volt, egész életében terrorban élt, dobálták, verték stb. A két testvére pedig alig kapott valamit. Amióta együtt vagyunk barátnőm állítása szerint durvábbak (tiltás, nem mehetsz ide meg oda és stb). Velem akar lenni akkor fel vannak háborodva, hogy a saját családjával is legyen már, ne csak velem vagy az én családommal (ami nem igaz mert felváltva megyünk). Én teljesen azt érzem, hogy nem csak engem de még a családomat se kedvelik mert hogy ők "tehetősebbek" (hozzátenném, szüleim keresik a lehetőséget hogy legyen minél jobb életünk, ellenben a barátnőm szüleivel akik csak mást tudnak szidni, jelen esetben szüleimet). Engedélyt meg ha nem kér csak elhúz akkor ordibálnak vele meg hogy hogy képzeli ezt az egészet, és attól fél hogy megint megverik (igen 21 éves létére...) De tényleg egész életében csak a terrort kapta, bármi baja van, (lelki vagy testi) akkor mindig azt mondják a szülei hogy nem kéne megjátszani, túráztunk egyszer és akkor jött meg neki épp, hazament a szülei meg lebaszták hogy nem kéne színjátékot játszani (végülis a hányás meg a földön fetrengés az megjátszás volt) Én is csak azért nem szólok be a szüleinek mert a barátnőmnek lenne szar, pedig már rég visszaszólnék nekik. Ha elmondom ezt egy külsős embernek egyből leszűri hogy az a család szar, milyen szülő az aki már a felnőtt lányát veri?(jelen esetben 19 évest és a saját apja). Volt olyan hetünk is hogy nem találkozhattunk mert sokat vagyunk együtt... Felmentünk Pestre és akkor is le lett baszva mikor hazament hogy megint csak variálunk meg hogy meg volt valami beszélve hogy külön legyünk.

Kíváncsi vagyok ki mit gondol erről az egészről, én és a barátnőm szeretjük egymást, mi mindig egymással vagyunk, csak valami megoldást kéne találni arra a szülőkre mert tényleg mindenben korlátoznak és úgy érzem utálnak. Külföldön nyaraltunk akkor is 0-24 be kellett számolnia mit csinál meg hol, úgy hogy velem és a családommal ment akik vigyáztak rá.

8#: Mindig együtt csinálnak mindent, de mikor ott van már bocsánat a kifejezésért szarba se nézik mindig mindenért hibás, bármit máshogyan csinálna mint ők már ő a szar gyerek, meg milyen szülő az aki veri a gyerekét, de nem egy két pofont kell elképzelni hanem kék-lila foltosra verni amig már majd nem megfullad a sírásba. Volt hogy titkolnia kellett mert tudja ha én meglátom az apján csattan minden dühöm. Mi a családommal elhívtuk nyaralni, egyből, úgy hogy semmit se kellett fizetnie, barátnőm pedig ki van akadva a saját szüleire hogy ezt fordítva miért nem tudják megtenni. Meg szerintem egy szülőnek nem birtokolnia kéne a gyerekét hiszen nem egy tárgy.... Kiáll magáért csak akkor meg jön az elvonás hogy na akkor a barátoddal nem találkozhatsz, meg odavágják a fejéhez hogy menjetek csak és jól "kurasd" meg magad mert csak ehhez értesz. 3 lányuk van, és csak vele viselkednek így, külföldre alig engedték, a többi hugát egy csettintésre kiengedik (magába, nem a barátjával, hiszen nincs az nekik). Az gondolom valamivel megoldás lehet hogy ideköltözik hozzánk, mondtam is neki ha vitázni kezdenek mit érnek el? Ők üldözik el a saját gyerekét. Igaz hogy a két testvére is költözni akar otthonról minél messzebbre, csak ugye nekik nincs párjuk így nehezebb. Barátnőmet pedig kihasználják, teregess ki mosogass el, de ezt úgy kell elképzelni hogy senki se segít neki csak én ha ott vagyok, a két testvére punnyad, ha pedig ezt szóvá meri tenni akkor ő lett lebaszva hogy nem megterhelő. Hazament hétvégén és egyből azzal fogadták, hogy pakolj már ki a mosogatóból stb, nem hogy hogy vagy lányom stb... A tudat hogy utálnak engem nagyon rossz, csak is azért mert én megadok a lányuknak mindent amit ők nem. (Telefont vettem, mert az előző rossz volt, meg ilyen apróságok). Farmerre sajnálják rá a pénzt ha kiszakad neki egy, de a két testvérének megvesznek mindent egyből.

7#: Igen ugyan ezt akarom én is, mondogatom neki hogy inkább költözzön ide mint hogy ott éljen, megszorításokba. Csak annyira fél a szüleitől, mert egész életében verték, meg csak vele viselkedtek így. Most is azért nem találkozhatunk a héten, mivel a választás lesz ugye mint köztudott és azért nem akarják hogy menjek mert félő hogy beszólnak nekem mert ha másra szavaznék mint ők :D, egy nyamvadt választás miatt nem engednek egymáshoz, meg hogy sokat vagyunk együtt.

Remélem sikerül megoldani a gondunkat, bárkinek elmondom a storyt egyből mindenki mondja hogy költőzés meg minél messzebb..