Titeket zavarna, ha a pàrotok majd fél év utàn sem mutatna be az apjànak?

30as pàr vagyunk külföldön. Én vàlòfélben vagyok(nem miatta), vannak gyerekeim is.

A szülei elvàltak de mindkettővel tartja a kapcsolatot Messengeren rendszeresen. Én anyumnak hamar bemutattam, ő kb 3 hònap utàn.

De ha az apukàjàròl van szò,nem mer.

Azt mondja nagyon szeret, nagyon szeret velünk lenni, szereti a gyerekeimet is. Mindig mondja hogy én az apjànak elvàlt gyerekes anyaként sosem leszek megfelelő, okoskodni fog, de hogy őt ez nem érdekli, mert ő szeret.

Aztàn most kb 1 hete magàtòl mondta,hogy hétvégén ha beszél az apjàval, bemutat neki.

Eljött az idő, hívta az apja, felvette, leült mellém az asztalhoz de végül még csak szòba sem kerültünk, rólunk semmit nem mesélt neki, pedig voltunk kiruccanni is,és még csak meg sem pròbàlt bemutatni neki.

Én ott ültem csendben mellette, vártam vagy 15-20 percig, hogy ha ùgy érzi, akkor mosollyal fogadom és bemutatkozom, megigazgattam magam, erre elköszönt és lerakta.

Nagyon csalódott vagyok, mert olyan érzés volt,mintha 32 évesen még mindig egy kisgyerek ülne mellettem aki tart az apja szavaitòl, reakciòitòl. Holott nekem azt mondta, tesz rà...

Egyszerűen csalódott vagyok, mert ùgy érzem, hogy egy számára fontos ember előtt engem/minket szégyell. Pròbàltam ràvezetni, hogy ez nekem milyen rosszul esett,mert én anyum,testvéreim, barátaim előtt büszkén vállalom magunkat. És ùgy érzem, hogy egyáltalán nem férfiasan viselkedik, ha az apjàval valò kommunikációról van szò.

Hogyan tegyem ezt szòvà ùgy, hogy komolyan vegye, de ne sértsem meg?!

Szerintetek felfùjom a dolgot?

34N