Szerintetek ez normális?

A párommal mindketten 24 évesek vagyunk, ő külön lakik a szüleitől. Ennek ellenére szinte egész nap náluk van amikor szabadideje van, általában elég kevés időt töltünk együtt, jellemzően csak esténként. Nagyon sokszor eltervezünk valamit, hogy ide megyünk, vagy ezt csináljuk, de az anyós mindig keresztbe húzza a számìtásokat, mert ezt kell neki csinálni, meg ide kell menni, mert ő nem szeret egyedül menni sehova. Abban a kevés időben is amit együtt töltünk, minimum egyszer, de van hogy többször telefonál az anyukájával. Borzasztóan zavar, hogy folyamatosan azt érzem én soha nem leszek elég fontos és soha nem érhetek a kedves mama nyomába. Legtöbbször próbálok úgy csinálni, mint akit nem zavar, de nagyon sokszor összevesztünk már ezen, és semmi nem változik. Ő azt mondja meg van kötve a keze és nem tehet róla, hogy programokat szerveznek neki, de bárhogy próbálom figyelmen kívül hagyni, nem megy. Szerintetek én reagálom túl, vagy ez már tényleg sok?