Miért nem látja a párom, hogy az anyja bele avatkozik az életünkbe?

23 éves a párom, lassan már 4 éve vagyunk együtt és kezdetektől fogva ez volt, bár mivel ugyan annyi idősek vagyunk, az elején még nem tűnt fel (vagy csak normálisnak gondoltam a korunk miatt, bár az "Édesem, alaposan mosd majd meg a fütyikédet"- már akkor is fura volt)...

Viszont már 2 éve külön élünk, önfenntartók vagyunk, mindent meg tudunk oldani a saját életünkben. Mégis "kötelezőnek" érzi a kedves anyuci, hogy mindenbe bele üsse az orrát, kéretlenül adjon életvezetési/párkapcsolati/intim/egészségügyi tanácsokat. Egyszóval segíteni akar az élet minden területén. Hivogatja a páromat, aki imádja az anyukáját és mindig felveszi neki a telefont/mindent elmond neki. Volt közöttünk egy mosolyszünet részben e miatt is, amikor anyuci megmutathatta, hogy milyen jó anyuka. (Rövid kitekintő: a mosolyszünet egy hónapig tartott, én haza is költöztem, de ezt az időszakot véglegesnek tekintette az anyós és még új lepedőket is vett a kisfiának, nehogy eszébe jussak ha valakivel kalandozni akarna, pedig nem is ilyen a fia...főzött/mosott/takarított rá... Csak nehogy érezze hiányomat vagy saját magát kelljen ellátnia legalább egy hónapig...) Volt egy gáz sztori: egyszer mikor felszaladt hozzánk, hozott valamit, és elköszönéskor nyomott egy hatalmas cuppanóst a párom arcára, majd később mikor én adtam neki, akkor éppen a kedves mama szájfényét nyalhattam le a kedvesem arcáról... Miniszoknya van jár, alig eszik, hogy sovány maradjon és egyből érezteti, ha valaki szerinte nőként nem képviseli az elvárt színvonalat...nem merek melegítőben lenni előtte, pedig egy csinos, magabiztos lánynak vallom magam. Vissza terve a problémákra: mindig simogatja, az izmait fogdossa, ölelgeti és ha ezt szóvá teszem a páromnak, hogy ez engem zavar, akkor megharagszik mert szerinte én rosszindulatú vagyok és sajnálom tőle az anyai szeretetet. Szerintem még nem normális dolgokhoz van hozzá szokva és egy párkapcsolatban élő fiatal férfinak ezt már éreznie kellene. Az is fura, hogy mindig "Életem"-nek, "Édesem"-nek, "Egyetlenem"-nek becézgeti, de a bátyját nem babusgatja ennyire. Előadja a butuskát, mindenen elérzékenyül, azt tetti, hogy kis elveszett Bambi, közben még egy igazi manipulátor...

Egy szó mint száz, nem tudom mit kellene tennem, mert már az idegeimen táncol a nő. Mit tegyek? Nem akarom hogy rámenjen a kapcsolatunk...