Lehetséges hogy megbánja ezt a férjem valaha? Hogyan tovább?

Sziasztok, hosszú leszek bocsánat.

Férjemmel tönkre ment a kapcsolatunk. Egyrészt anyós miatt, másrészt mióta megszületett a fiunk férjem teljesen megváltozott. 7 hónapos babánk van egyébként.

Anyós a kezdetektől álszent bájolgó boszorka, aki a fiait manipulálja. Több barátnőt is elmart. Mivel elég hamar hozzám költözött a párom, igy azt gondoltam, majd minden problémán felül kerekedünk. Tudom nem kellett volna hozzá menni meg szülni neki, ne is mondjátok. De a fiam a legnagyobb kincs, úgyhogy nem bánom.

Anyós az elején kb másfél-2 évig ex barátnőt istenítette, össze jártak, buli együtt, ahhoz szaladt be amikor szült, készenlétben volt éjjelente (nem férjem az apa), ahhoz ment minden nap utána (unokája születésekor nem így volt) az a szép, az a jó. 3,5 év alatt egy kezemen meg tudom számolni hányszor mondott rám bármi jót. Ekkor még párom megkérte hogy legalább úgy találkozzanak hogy nekünk ne keljen a csajjal.

De persze a szapulásom ment, párom általában félre vonult, a legtöbbet négyszemközt kaptam, a párom elsem hitte. Aztán terhes lettem össze hazasodtunk, az az időszak jó volt.

Aztán utána jött a gyerek neveléssel kapcsolatos okoskodás.. amit még lenyeltem max nem úgy csináltam ( nem adtam a pár hónapos gyereknek mézet, tortát, nyalókát stb) nem lehetett a kicsit rá bízni mert mindent ellenkezőleg csinált mint ahogy megkértem, pl hátra fektette a bukós hasfájós gyereket, és ott hagyta kiment az udvarra cigizni, úgy hogy a gyerek fent az emeleten ő meg süket. Hagyja hogy a gyerek rágcsálja a mérgező növényt, nyalja a ragasztót, tényleg ilyen abszurd dolgok. Férjem se meri rá hagyni egy percre sem.

De ezt még megpróbáltam szépen megbeszélni, megkérni, egyik fülén be másikon ki, így maradt a folyamatos mellette levés , mert úgy voltam legalább szereti az unokáját.

Vettünk házat, odajött az első pillanatban, és magyarázta mit hogy hová hogyan, nekem beleszólásom sem volt semmibe. Ez így ment míg elnem ment a kedvem az egésztől. Mindegy úgy voltam ezzel is, majd megbeszéljük férjemmel, csak úgy lesz ahogy együtt szeretnénk.

De azért kértem rengetegszer szóljon anyjának, egyrészt ne szóljon bele mindenbe , másrészt a gyerek nevelésbe se , és működjön együtt. Persze férjem nem szólt. Én meg kaptam csak a beszólásokat miért nem vagyok jó anya. Pl hagyom a kúszó felfedező gyereket a földön játszani. 😂 De ellentmondásos dolgok is voltak, először reméli hogy minél tovább szoptatom, nem kell neki ennie mast jó sokáig, utána pedig miért nem adok már neki süteményt 4 hónaposan. Úgyhogy tényleg semmi sem felelt meg neki ahogy csináltam😬

Na aztán ahol betelt a pohár pár napja, úgy volt férjemék kivágnak egy korhadt fát az udvarban. Anyós hívott, ő ott pakol, szanálja a cuccaink, már ki van vágva minden (olyanok amiket megbeszeltunk maradnak) meg kit kell oda hívni, mit kell csinálni.

Na ott kifakadtam megmondtam hogy ne rendezkedjen ott, ne szóljon bele semmibe. Mondtan hogy vannak problémák amiket megkéne beszélni, úgy volt átjön este és megbeszéljük. No a drága nem jött azóta sem ,írtam neki kulturáltan, nem válaszolt, hívtam nem vette fel. Másnap kiderült hogy már a párom volt barátnője bevan vonva a dolgokba , persze ő ezt tagadta, hazudott össze vissza, összefüggéstelenül, mindenki más hibás, K"a volt... a barátaim, a fiúk volt barátnői (akiket elmart) , én menjek orvoshoz, bánja nem b..ott ki onnan amikor oda mentem stb , Szóval csak kulturáltan a mama, engem meg sem hallgatva nem együtt működve nem megbeszélve. Ja természetesen férjem telefonjáról hívtam.. még fiának is hazudott, aki anyjának hisz, mert ő azt mondta, teljesen mindegy hogy összefüggéstelen, és egyértelmű hazugságok.

Lelki világáról még annyit, teszi a szépet, szent idézetekkel tele a Facebook, de folyton pletykál, ócsárol, megitél mindenkit.

pl. szomszédjának nyalizik , milyen szép a babajuk, aztán a 7 hónapos gyerekre utána mondja nekünk, dehogy szép csúnya mint egy down koros. 😡

Férje meghalt, azóta a fiai kapják a manipuláciot,: bezzeg apátok élne, megszültelek kényeztetettelek felneveltelek titeket mostmár nektek kell engem, tartoztok. Ha valami nem úgy van max rosszul van. Stb... Persze anya a minden a szent.

Egyébként visszatérve, a kifakadásom után párom elcuccolt anyucihoz, éjszaka visszajött végül a gyerek miatt,(őt tényleg imádja) de mondta hogy engem utal, legszívesebben beverne stb. Én sírtam, mint már rengetegszer nem számított. Szegény 60 éves beteg asszony otthon sír.(hajaj tudnátok miket csinál a beteg asszony , persze ilyenkor beteg).

Azt mondta férjem ház övé marad ,(anyánál ott a hatalmas, 5szobas ház, amire amúgy párom is fizeti a hitelt, és részben az övé, de oda nem megy vissza, én maradjak gyerekkel albérletben, nekem kifizeti a dolgok felét esetleg, de már abban is varial. Ettől mondjuk nem félek, sajnos közös hitelünk is van, de van félretett pénzem, meg stabil munkahelyem, max hamarabb vissza megyek dolgozni. :/ inkább tartok attól később elakarja venni a gyereket, volt már beszólása, hogy szerencsém hogy még szoptatom. De nem hiszem hogy elvennék mert semmi ok rá.

Viszont sajnos családom, testvérem nincs, csak távolabbi rokonok. Úgyhogy úgymond teljesen egyedül vagyok. Mondjuk hála istennek csodás barátaim vannak.

Férjem azt mondja ne gondoljam hogy én valaha is fogok párt találni, gyerekkel senkinek nem kellek már soha (nem vagyok amúgy csúnya, sokan dicsernek most is, sosem volt gondom a pár kereséssel, most is lennének jelentkezők de persze nem érdekel) Teljesen lerombolták mióta szültem az önbizamam, férjem sosem dicsért azóta meg külsőre, sőt még a szeretleket sem hallottam, egyedül abban elismer hogy a gyereknek jó anyja vagyok, meg az együttlétet elvárja, amúgy nem érdeklem, még beszélgetni sem akar.

De egyszerűen nem érzem szépnek magam, érdekesnek meg pláne. Tényleg félek ennyi problémával és gyerekkel nem kellek senkinek(csak arra max, mint ahogy férjem mondja)

Nagyon vágyom egy erős válra aki nem csak bánt, hanem becsül és szeret. Persze nem most.

A férjem ezek után már nem tudom úgy szeretni, hatalmasat csalódtam benne, gyerek miatt persze eltűröm itt, mert imádja apukáját. Anyóssal persze nekem no kontakt, picit láthatja elmegyek itthonról addig. Ugyhogy próbálok velük együtt működni a pici miatt.

De azért jól esne a lelkemnek ha egyszer azt mondaná férjem megért, sajnálja hogy ilyen volt velem, és tényleg nem volt szép az anyjától. Lehetséges ez?

És lehetséges egyszer még fontos lenni valakinek?

Én apa nélkül nőttem fel rossz anyával, nem szeretném ezt a fiamnak. Persze mindig az apja lesz az apja. De jó lenne a család. :(

Bocsánat kicsit kusza voltam, de kevés az időm. 😬