Mit csináljak ezzel a helyzettel?

Előre is elnézést, de hosszú lesz.

Szétmentünk a párommal, de ő nagyon megbánta az egészet és most mindent megtesz, hogy visszaszerezzen. Egyszer már szakítottunk, akkor is ugyanez volt, hogy megbánta, rájött, hogy hülye volt és mindent megtett, hogy visszakapjon.

Én még lehet meg is bocsátanék neki, mert annak ellenére, hogy nagyon csúnyán bánt velem, még mindig szeretem.

Az egyetlen egy probléma, hogy egyszerűen utálom a családját. Fontos lesz majd tudni a tovább olvasás folyamán, hogy az ő szülei elváltak és borzasztó a viszony köztük.

A nővére kivételével, sajnos mindenki vagy egy megkeseredett ember,vagy egy áskálódó kétszínű kígyó. Hárman vannak testvérek, az én párom a legfiatalabb és van még egy bátyja aki a középső gyerek. A bátyját mindkét testvér utálja, mert egy kétszínű, áskálódó kígyó. Sose csináltam vele semmit, ami miatt ennyire utálnia kéne, mert én tényleg mindig rendes voltam vele, ezt még a volt párom is aláírná bármikor, de egyszerűen valamiért utál engem. Mikor még minden rendben volt és boldog jegyesek voltunk, akkor azzal indított a testvérkéje, mikor hazaköltöztünk a szüleimhez, hogy reméli, hogy nem jön össze nekünk és szakítunk, mindezet a nővérüknek mondta telefonon. Nem mennék bele amúgy, hogy ő milyen ember. Elég szerintem annyit elmondanom, hogy 30+ évesen csak azért jött össze a szintén 30+os barátnőjével, mert anyuka mondta, hogy jöjjenek már össze. Jelenleg az apjánál pitizik, de az apjukat amúgy mindhárman utálják, mert olyan buta velük, hogy az hihetetlen. Mi itthon a kutyákkal sem beszélünk így, mint ahogyan az az ember a gyerekeivel beszél. Arról nem is beszélve, hogy annak idején mikor még együtt voltak a szüleik, verte az anyjukat és nővérüket is egyfolytában. Mikor az én párommal volt terhes az anyós, akkor is úgy megverte, hogy mentőt kellett hívni. Akkor is és most is egy alkoholista volt. Ennyit az apjukról. Visszatérve a bátyjára, ő éppen mindig oda megy, ahol több előnyt tud szerezni. Anno nekem meg a páromnak mondta, hogy csak azt várja, hogy az öreg végre elmurdáljon aztán övé lehessen végre a ház. Szóval ő egy ilyen ember. Ennél tovább nem szeretném részletezni, mert az esküszöm egy latin szappanoperát kitenne.

A párom anyja meg kikészít. Egy vészmadár egyszerűen. Mindenben csak a rosszat és a negatívumot látja, sose jó neki semmi, ha dolgozni kell az a baj, ha nem tud dolgozni akkor meg az a baj. Ez mondjuk már a páromat is kikészíti. De a leginkább az bánt, hogy engem hülyének néz és én vagyok a rossz még a másik menyjelölt az istennő. Csak hogy értsétek a szitut: én 20 éves korom óta főzök, mosok magamra meg minden. Amikor albérletben voltunk a párommal igaz, hogy nekem a szüleim fizették, de én még akkor egyetemista voltam és tanultam, de megcsináltam mindent. Tanultam, órára jártam, megcsináltam minden tárgyam elsőre, főztem, mostam, takarítottam, bevásároltam meg minden. Tudom, hogy nem én fizettem az albérlet részemet, de magát azt, hogy az a lakás rendben legyen, meg legyen meleg étel az asztalon én csináltam nem anyukámék. Most már a második egyetememet végzem. Az anyja mégis hülyének néz és a bátyjának a nője az a minden, én meg vagyok a nyomi szar, aki még egy rántott húst sem tud megcsinálni. Volt nem egyszer ilyen konkrét eset, hogy ki kellett mennie a konyhából, aztán rendesen pánikolt, hogy hol a csaj, mert hát figyelni kell a húsra és meg kell fordítani. Hozzáteszem, hogy ott álltam mellette, de neki a másik csaj kellett, mert én hülye vagyok hozzá, hogy megfordítsak egy nyamvadt húst. A csaj is egy 30+os egyed, de egy rakás szerencsétlenség, összeillenek a párom bátyjával. Annyira alkalmatlan az életre, hogy a srácnak kell telefonálgatnia neki munkáért meg ilyenek. Mikor dolgozott arra nem volt képes, hogy főzzön, mert ő fáradt, még én ezt órák, szakmai gyakorlat és minden mellett megcsináltam. Most mindketten ott vannak a párom apjánál. Akit amúgy hozzáteszem, hogy a csaj szószerint gyűlölt, mert nekem is nem egyszer mondta, mert tudta nagyon jól, hogy mi mindent tett meg az anyóssal meg a gyerekekkel, most meg képes volt azt mondani az anyósnak, hogy nagyon rendes ember, csak meg kell vele találni a közös hangot. Ennek ellenére is ő a király, én meg hiába csinálok bármit mindig én vagyok az alsórendűbb.

Egyszerűen utálok ott lenni az anyósnál, főleg ha ők is ott vannak. Nem érzem azt, hogy szeretnének, pedig én meg a szüleim is csak segítettünk a páromnak nem is keveset. De ezt valahogy amúgy mind elfelejtik. A nővére az egyetlen amúgy, aki nem egy áskálódó fasz. Nem is tartja se az apjával, se a nagyobbik öccsével a kapcsolatot, csak a párommal, meg az anyóssal.

Talán ő az egyetlen aki szeret abból a családból. Mondjuk ő olyan, mint én, ami a szívén a száján, kimutatja és megmondja, ha valami nem tetszik neki.

De egyszerűen nem tudom mit tegyek. Ha megbocsátok, akkor mi lesz? Én nem szeretem a családját, érthető okokból és úgy érzem ők sem szeretnek engem a nővérét kivéve. Ha újra összejönnénk, akkor mit lehetne tenni? Csak szimplán soha többé ne menjek el az anyjához majd, meg semmilyen családi eseményre? Volt már valakinek ilyen, hogy újra összejött egy olyan emberrel akinek a családjáról nagyon jól tudta, hogy utálták? Mit csináltak, hogy viselték ezt el? Nem menne rá erre a kapcsolat? Teljesen el vagyok veszve. Ő tényleg mindent megtesz, hogy visszakapjon, de a családja miatt nem tudom, mi legyen. Nem tudom, hogy akarok-e egy olyan családhoz tartozni, ahol folyamatosan az van éreztetve velem, hogy nem szeretnek. És hiába szeretem őt, egyszerűen csak ez jár bennem, hogy a családjának egyszerűen többé már nem akarok része lenni.