A férjem szülei, különösen anyósom nem képesek ránk felnőttként tekinteni. Hogyan kezeljem a helyzetet?

Egyre feszültebb, idegesebb vagyok a helyzetünk miatt, és nem tudom hogyan kéne kiállnom magamért/magunkért. Fiatalon házasodtunk, és a babánk is rögtön az esküvő után összejött, most 7 hónapos. Férjem 24, én 23 éves vagyok. A problémám az, hogy az ő szülei, de főként az anyukája, gyerekként kezel minket. Külön városban élünk, kb 3 hetente járunk a szülőkhöz (mindkettőnk szülei egy városban élnek), de én már úgy vagyok vele, hogy inkább nem is jövök. Csak a saját szüleimet sajnálnám akkor.:( Millió apró dolog van, amit le tudnék írni, hogy beleszól, okoskodik, helyettünk csinálja/csinálná meg az anyukája. Karácsony előtt pl kiakadt azon, hogy 24-én mi miért szeretnénk hárman ünnepelni, ilyenkor a gyerekek a szülőkkel vannak, és mi amúgyis mindig hárman vagyunk.

Ha ott vagyunk náluk, folyamatosan jön és szinte már erőszakosan tépi ki a kezemből a babámat. Ha éjszaka/hajnalban sír, bejön a szobánkba, hogy ő elviszi. Egyik éjszaka elég sokat kelt, így nagyon álmosak voltunk, egyszer már kiküldtük, hogy majd megoldjuk. Aztán reggel arra keltem, hogy nincs köztünk a kislányom (ilyenkor magunk közé vesszük), nagyon megijedtem. Kiderült, hogy ő kicsempészte közülünk. Segíteni akart, hogy tudjunk pihenni, de szerintem ez akkor is fura.

És ez tényleg csak néhány dolog, amit most a napokban csinált. Mindig gyomorgörccsel, nulla kedvvel jövök hozzájuk, de persze ugyanannyit kell a szüleinknél tölteni. Alapból ki tudok állni magamért, de vele/velük szemben valahogy az évek során úgy alakult, hogy sosem tudtam feloldódni. Így persze, a férjemmel veszekszem emiatt. Szerintem az ő dolga lenne ezt elintézni. Beszélt is az anyukájával 1-2 alkalommal, de nem tudom mennyire komolyan, mi hangzott el, mert nem voltam ott és a dolgok nemigen változnak. Nem tudom mi tévő legyek, félek, egyszer elpattan nálam a húr és annak elég csúnya vége lesz.