A férjem szülei, különösen anyósom nem képesek ránk felnőttként tekinteni. Hogyan kezeljem a helyzetet?
Egyre feszültebb, idegesebb vagyok a helyzetünk miatt, és nem tudom hogyan kéne kiállnom magamért/magunkért. Fiatalon házasodtunk, és a babánk is rögtön az esküvő után összejött, most 7 hónapos. Férjem 24, én 23 éves vagyok. A problémám az, hogy az ő szülei, de főként az anyukája, gyerekként kezel minket. Külön városban élünk, kb 3 hetente járunk a szülőkhöz (mindkettőnk szülei egy városban élnek), de én már úgy vagyok vele, hogy inkább nem is jövök. Csak a saját szüleimet sajnálnám akkor.:( Millió apró dolog van, amit le tudnék írni, hogy beleszól, okoskodik, helyettünk csinálja/csinálná meg az anyukája. Karácsony előtt pl kiakadt azon, hogy 24-én mi miért szeretnénk hárman ünnepelni, ilyenkor a gyerekek a szülőkkel vannak, és mi amúgyis mindig hárman vagyunk.
Ha ott vagyunk náluk, folyamatosan jön és szinte már erőszakosan tépi ki a kezemből a babámat. Ha éjszaka/hajnalban sír, bejön a szobánkba, hogy ő elviszi. Egyik éjszaka elég sokat kelt, így nagyon álmosak voltunk, egyszer már kiküldtük, hogy majd megoldjuk. Aztán reggel arra keltem, hogy nincs köztünk a kislányom (ilyenkor magunk közé vesszük), nagyon megijedtem. Kiderült, hogy ő kicsempészte közülünk. Segíteni akart, hogy tudjunk pihenni, de szerintem ez akkor is fura.
És ez tényleg csak néhány dolog, amit most a napokban csinált. Mindig gyomorgörccsel, nulla kedvvel jövök hozzájuk, de persze ugyanannyit kell a szüleinknél tölteni. Alapból ki tudok állni magamért, de vele/velük szemben valahogy az évek során úgy alakult, hogy sosem tudtam feloldódni. Így persze, a férjemmel veszekszem emiatt. Szerintem az ő dolga lenne ezt elintézni. Beszélt is az anyukájával 1-2 alkalommal, de nem tudom mennyire komolyan, mi hangzott el, mert nem voltam ott és a dolgok nemigen változnak. Nem tudom mi tévő legyek, félek, egyszer elpattan nálam a húr és annak elég csúnya vége lesz.
A gyerek kicsempészése éjjel nagyon durva dolog.
Mekkora a távolság? Nem lehet reggel menni, este hazajönni tőlük?
"Szerintem az ő dolga lenne ezt elintézni."
Egyetértek.
Amíg ő hajlandó vinni a gyerek szerepet, addig itt nem lesz változás.
Egyetértek a többiekkel! 5 évig voltam együtt a barátommal, nem volt se gyerek se házasság, de az anyja már az elején közölte, ha nem a fia nevet kapja majd a leendő gyerekünk akkor jobb ha nem is lesz inkább gyerek..
Természetesen a párom ( mostmár ex) egy szót nem szólt volna, hogy anya mondjuk ez a mi dolgunk és mi majd eldöntjük.
Persze ez egy a sokból, ahogy Neked kérdező. Sajnos mi pont ezért mentünk szét, úgy éreztem hogy ez nem mehet évekig.
Őszintén amikor ki lett mondva hogy szakítunk egy hatalmas kő esett le a szívemről, és nem azért mert el szerettem volna engedni a barátomat, egyszerűen nem bírtam tovább elviselni az anyját, és ameddig ő ezen nem változtat addig valóban nem fog változás történni. Számtalanszor összevesztem az anyjával, semmire nem mentem vele.. sajnálom a helyzetedet, amíg a férjed nem áll ki a ti kis családotok mellett addig sajnos ez lesz.
Az én szüleim is normálisak, soha egyszer nem szóltak bele a dolgainkba, emlékszem egyszer a szülinapomon az anyja szervezett elutazós után, úgy hogy ők hárman ( barátom, meg a szülei) tudta hogy az anyja szándékosan szervezte. Viszont egyszerűen nem mert soha szembeszállni az anyjával úgyhogy elment.
Persze amikor szakítottam 5 év után vele ( mert az anyja nem engedte hogy a karanténban lássuk egymást - márciustól egészen júniusig kb) akkor mondtam hogy na jó nekem elég.
Őszintén sajnálom és nagyon remelem hogy a férjed megembereli magát!
Had unokázzon, örülj neki, hogy imádja a kislányt.
Ami a terelgetést illeti... hát őszintén? Tényleg gyerek a férjed.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!