Egy ilyen anyós hozzáállással mit kezdjek?
Férjemmel 4és fél éve vagyunk együtt, van egy másfél éves fiunk.
Anyóst akkor láttam először, mikor a fiunk született. Elsőre kölcsönösen megállapítottuk, nem leszünk egymás kedvencei.
18hónapos a fiunk, eddig kb 5x látta. 4x mi vittük hozzá, 1x ő jött.
Autóval 1 órányira laknak. Nekünk van autónk, neki nincs. Busszal 1 átszállással kb 2óra alatt lenne itt.
Nekem férjem éjjel nappal dolgozik, én egyedül a gyerekkel nem vezetek ennyit. Így nem sokszor jutunk el (amit valahol nem is bánok). Anyós otthon van, mint özvegyi nyugdíjas, pedig csak 50valahány éves, kicsattan az egészségtől. Kirándulgat a barátaival, akár napokig, ahhoz van kedve.
A lényeg, tegnap a fejünkhöz vágta, hogy alig látja az unokáját, járjunk sűrűbben. Mondtuk neki, hogy neki sem tartana semeddig eljönni. Idejéből kitellne. Az lett a vége, hogy nagy veszekedés lett mert mi hogy várjuk el tőle, hogy 2 órát buszozzon?! Még mi voltunk a tosszak.
Végül férjem a fejéhez vágta, hogy akkot látja legközelebb a gyereket, ha eljön. Szerintem teljesen jogos.
Ma írt egy levelet a facebookon nekem, hogy menni fog a gyámügyre, mert eltiltjuk tőle az unokáját...
Szerintetek?
Teljesen felesleges szétoffolni a fórumot, mondhatni totál érdektelen a történetben, hogy a nagymama dolgozik-e vagy sem.
Ha a kérdező 3 éve után látta először a férje anyját és azóta sem nagyon találkoztak, akkor tök egyértelmű, hogy a férj meg a nagymama között sincs kb. semmi kapcsolat, nem is érdeklik egymást, nincs meg a bensőséges szülő-gyermek kapcsolat.
Az a nagy büdös igazság, hogy a férjet nem érdekli az anyja, a nagymamát meg láthatóan nem érdekli sem a fia, sem az unokája annyira, hogy egy évben egyszer legalább meglátogassa őket. Akkor a kérdező most mit pattogjon, minek járjon a nagymamához, minek hordja oda a gyereket?
Nem kell muszájból tartani a kapcsolatot senkivel.
"Anyóst akkor láttam először, mikor a fiunk született. Elsőre kölcsönösen megállapítottuk, nem leszünk egymás kedvencei."
Hát nekem se lenne a kedvencem a gyerekem partnere, ha akkor ismerném meg, amikor azbjnoka születik. Faxa emberkék vagytok.
Amúgy mehet a gyamugyre. Ha -iteknek meg neki láthatást, akkor is nekimkellmuteznia, nem nektek
Rohadtul nem mindegy, 31, mert szerintem nem mindegy, hogy az otthon levő, autóval, jogsival rendelkező kérdező mozog könnyebben; vagy a nem fiatal, még dolgozó nagyi, akinek tovább tart az utazás.
És a kérdező hazudik is...
És pontosan honnan is tudni, hogy a kérdező hibájából találkoztak elsőre akkor, mikor született az unoka?? Ha anyós a másfél éves unokáját magától 4x volt képes meglátogatni, akkor kötve hiszem, hogy a kérdezőék hibája lenne, hogy nem volt előbb találka.
Amúgy kérdező, anyós láthatóan nem kíváncsi az unokájára, máskülönben képes lenne felszállni a buszra és nem halna bele abba a 2-2 órába.
"És pontosan honnan is tudni, hogy a kérdező hibájából találkoztak elsőre akkor, mikor született az unoka?? "
Mondjuk onnan, hogy épeszű ember azért bemutatja a leendő feleseget a szüleinek, meg általában azért az esküvőre is meg vannak hívva. Felénk azbidosebbet illik meglátogatni, ergo nekik kellett volna menni anyóshoz össze ismerkedni.
Nem kapngyerekek miatt özvegyi nyugdíjat gyerekek után. A gyerekek kapnak árva ellátást. Közé nincs a kettőnek egymáshoz.
De még mindig nem kell egy nyugdíjasnak adóbevallást készítenie.
#37 Mondjuk ez lópikulát sem igazol, talán nem kéne a pontos ismeretek és információk hiányában ilyen következtetést levonni és ujjal mutogatni a kérdezőékre.
Ráadásul leírta, hogy anyós pajti annyira király anya volt, hogy amint férfi lépett az életébe képes volt a kérdező férjét hátrahagyva elköltözni! Az ilyen anya?! Csoda hogy a kérdező férje egyáltalán még szóba áll az anyjával, nem hogy még őt hibaztassuk!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!