Miert olyan nagy baj, ha egy fiatalembernek lesz egy jovendobelije? Miert nem kepes az anyja ezt elfogadni?

Volt egy érdekes: Nagyon nem tartunk a nászasszonnyal kapcsolatot, ő Pesten lakik, mi az agglomerációban. Férjem egyszer volt nála valamit megjavítani, aztán beszélgettek, és férjem mondta (ilyen közlékeny, beszélgetős a férjem amúgy), hogy "na, a fiad törökbálinti fiú lett". (Ugyanis ott vettek házat a lányunkkal). Vejem anyja pedig egyből, mit a fúria, kieresztett karmokkal közölte a férjemmel, hogy "de 27 évig akkor is velem lakott".

Hozzá se tegyem, hogy első pillanattól utálta a lányomat, de ha az angol királynő unokáját mutatta volna be neki a fia, az sem lett volna elég jó. (Mellette egy lánya van, az szóba sem áll vele, szóval gondolom, akkor nem bennünk van a hiba).

Mélységesen szánni tudom csak az ilyen korlátolt, önző anyának nevezett valakiket.

"A szülőnek igen is köze van, hogy a gyereke kivel van. Én sem engednék egy drogos, piás, színes, vagy más alantas létformát."

Aha. Mert a kérdező biztosan olyan.

"Én sem engednék egy drogos, piás, színes, vagy más alantas létformát."

Sajna tök mindegy, hogy te mit engednél, a gyereked választ.

13.-nak.

Nem!

14!

Csak szeretnéd azt hinni:DDDD

15.-nek.

Nem, én tudom, mert akkor a lányom csomagolhatna, és mehetne.

Mint fiús mama azt mindim, hogy ez a lánytól függ.

Nem vagyok köteles kedvelni. Egy bizonyos szinten túl el se kell viselnem.

Nyilván az a normális, ha van valaki az életében és szeretik egymást, a mamahoteltől kiráz a hideg, nem szeretnék a felnőtt gyerekemmel együtt élni, de ettől még nem kedvelek akárkit.

18-as, nem vagy köteles kedvelni valóban. (Ahogy ő sem téged).

Aztán majd pár év múlva írod ide, hogy "nem látnak szívesen a fiamék, így keveset láthatom az unokámat".

Ezért vigyázhatnának a fiús anyák a nagy ítélkezéssel.