Após bajok, szerintetek?

Tortenetesen én vagyok a férj. Felesem szüleit nagyon nehezen toleralom. Az a baj az a fajta ember vagyok aki beleáll a vitába... Aztán most úgy sikerült hogy apósom meg akart ütni.. Szerencsére addig nem fajult el. Most nagyon kibukott az egész..

Az a baj feleségem szülei akkor megalapozták róluk a véleményem mikor a saját lanyuk sírva jött haza tőlük. Soha semmibe nem nézték, jogsit csinált: minek az neked?, suta vagy lányom, te ezt-azt-amazt nem tudod stb.. Aztán csitult a dolog, mikor megvettük a házat 30 milláért, aztán csak 2 autónk van.. Igen büszke vagyok, az is leszek rá amit ketten életünk sok melóval, túlóraval, lemondással stb. A fülük botját nem mozdittak a kedves apósék. Egy senkik azok is maradnak...

Próbáltam minimálisra csökkenteni a kontaktot velük, de házasság most mar unoka is úton stb, feleségemet nem tudom eltiltani tőlük.. Sokszor beszélgettem vele erről, de mindig megegeti magát... Várja a jó szavakat, szeretet stb. Csak soha nem kap, olyan társasjáték ez ahol mindig ő veszít.. De nem akar kontaktot csökkenteni velük.

A vita abból robbant ki hogy kedves após kritizál és mindig kioktat... Én meg megmondtam hogy ki.ba.om az erkejen ha nem kussol, erre még akart ütni.. Aztán elviharzottak anyóssal egyetemben.. Feleségem sír, engem az ideg megöl... De nem akarom őket a saját házamba látni többször.. Max akkor ha nem vagyok otthon..

Mit tehetnék még? Beszélgetéstől elzarkoznak, a sértett gőgöst játssza mindkettő mintha semmiről nem tehetne...