Akinél így működik az anyós-apóssal való kapcsolat, hogy csináljátok?

Pontosan így jártam én is.

Én vagyok a csúf gonosz aki kiszakította a fiát - a befolyása alól. Mert nem a családból! Örökké nem lakhat otthon! Meg én alapjáraton egy senki voltam számukra, mert más a nevem és hozzájuk senki nem érhet fel.

De én már csak azért is megyek hozzájuk, hogy idegesítsem őket a látványommal, meg hogy ne tudjanak a hátam mögött beszélni a férjemnek. Nem mondta senki, hogy ne tegyem be a lábam, férjemnek meg rosszul is esett, amikor azt mondtam néha, hogy menjen egyedül.

Egyébként kínos az egész már mindenkinek (történtek olyan dolgok, ami miatt már még jobban kellemetlen). Nem is megyünk soha amúgy, mert nem tart anyósom igényt a saját fiára sem... S bármit mesélt múltkor is neki, le se szarta az anyja.

Mondjuk ha férjem úgy állna hozzá, hogy oké megy ő egyedül és lenyeli továbbra is a dolgokat a családjának (mert sajnos, párszor cserben hagyott velük szemben. Még mikor jelen volt is, nem mert szólni ellenük semmit, amikor azok éppen kiosztottak engem), akkor együtt sem lennénk már lehet, mert már többet nem tudom lenyelni, hogy egyedül harcoljak. Sokat vitáztunk régebben ezen, egyszer egy nap a több évnyi sérelmet mindent rázúdítottam és nem finomkodtam (mindig mondogattam neki, de mindig azzal jött hogy én félre látok mindent).

Még most sem akarja tudatosítani magában, hogy nekem van igazam. Illetve nem fog, mert akkor beismeri magának is és az nagyon fájdalmas lenne. Elhiszem... nekem is fájna hogy a családom olyan szinten lesz.ar, nem keres, hogy mondhatni mintha nem is lennének. De én sosem azt mondtam ne szeresse őket. Csak annyit kértem álljon ki mellettem, védjen meg, álljon ki a kapcsolatunkért! Ne hagyja, hogy a családja lábtörlőnek használjon, ő meg szalad homokba dugni a fejét, nehogy lássa az igazságot, mert az fáj!

Ez mind az anyja hibája. Nagyon tudta mindig is lelkileg zsarolni. Hallottam saját füllel a módszereit. Aljas... A különbség az, hogy én nem hagytam magam, ha az én családom netán próbálkozott is régen ilyen kísérletekkel, hogy lelki nyomást gyakoroljon rám.

Valószínűleg a párod családja is ilyen mint a férjemé. Ha azt sulykolták belé, hogy neki minden körülmények között szeretni kell őket, mert ők a családja! A vérség a minden! Te aki a párja vagy, nem lehetsz olyan fontos soha mint ők, mert mi csak valakik vagyunk... egy senkik. De a vér örök! Ez az alapelv, amit belevertek a fejébe. Aztán meg hogy mindenkinek el kell néznie pont emiatt a sok ganajságot. Ja és anyósom sokszor hangoztatta, hogy jaj....nem tudná elviselni, ha a fia magyarán szemébe mondaná, hogy: anyám! Nincs igazad!/ Megsértettél!/Ne bántsd a páromat!/Nem!.... stb.

Szóval komoly ellenállást nem tanúsíthatott szerintem életében sem, mert attól félt, hogy az anyja majd megvonja tőle emiatt a szeretetét.

Jaaaa! S mi így esküdtünk meg! Ő volt az ő családjával nagyrészt, én meg a sajátommal.

A 2 család egyátalán nem vegyült. Anyósomék leszartak engem, ahogy mondom. 100%-ban. A gratulációkkor ugye képmutatásból muszáj volt, de se előtte, se utána... Se egy fénykép, messzire elkerültek. Ja az asztalnál beült rögtön a férjem mellé szorosan... Fb-re töltögette fel a képeket gyorsan, hogy megmutassa magát a világnak. Persze rólunk mint az ifjú pár egy db-ot sem tett ki.

Úgy éreztem, elvették tőlem direkt azt, hogy az az egy nap az enyém (is) legyen. Hogy azon az egy db napon úgy érezhessem, én vagyok az ünnepelt, most kapok egy kis figyelmet... Semmi. Teljesen levegőnek néztek. De mondjuk végülis erre számíthattam. Meg sem hívnám őket mégegyszer... Inkább csak aláírnám ketten.

Én még soha nem találkoztam úgy "hivatalosan" a családjával. Az anyját konkrétan még csak nem is láttam. 7 éve együtt vagyunk. Problémás család, és a párom magát és engem is meg akart kímélni a kínlódástól. Nem tudom, jó ötlet volt-e, most már mindegy.

Jön az esküvő és a gyerek, érdekes lesz, az biztos. Én viszont egyvalamit teljesen világossá tettem. Akárhogy lesz ez a jövőben, nincs olyan, hogy ő megy meg a gyerek, én meg maradok itthon. Vagy ő járkál oda egyedül, vagy hárman megyünk. A többi nekem mindegy, kínlódjanak meg gyűlölködjenek, de nem engedem a gyerekemet úgy, hogy nem is tudom, kik mivel tömik a fejét átvitt értelemben és szó szerint...