Másnak is elviselhetetlen az anyósa? Az a semmi se tetszik mindenbe beleköt!

Nekem másképp elviselhetetlen.

Nem köt bele semmibe, de borzasztó anya volt, férjem nem is szereti a saját anyját, de a kedvemért (Minek? Már bánom, hogy erőltettem) próbálunk jó viszonyt tartani. Szóval rossz anya volt, most meg úgy tesz mintha ő szuper anya lett volna, és szuper nagymama lesz, és küldi nekem a cikkeket képeket, hogy a nagymamáknál mennyivel jobban szeretnek lenni a gyerekek mint az anyjuknál. Nagyon aljasul, kedvesen piszkálódik, teljesen beleéli magát, hogy a gyerek mindennapjainak része lesz (esélytelen, már csak a távolság miatt is). Illetve nehéz úgy elfogadni bármit is mond, hogy tudom miket mondott rólam a hátam mögött a férjemnek, és hogy mi mindent csinált gyerekkorukban. Csak van bennem egyfajta sajnálat, főleg, hogy én viszont imádom az anyukám és nehezen fogadom el, hogy ki lett kicsit taszítva.

Egyébként meggyőződése, hogy miattam nem akar vele a férjem találkozni, pedig én vagyok az oka, hogy egyáltalán felveszi neki a telefont...

Tartani kell a tavot. Nem egymas s*ggebe koltozni. Ha kozelebb laknank en mar felgyujtottam volna oket, igy meg naagy tisztelet kedvesseg van.- igen. Megfelelo tavolsagbol.

Mi elviselhetetlen. A foztje, es ettol szandekosan itthon pusztulok meg, elottuk meg kibirom. Es parom se rajong h fozzon az anyja. De nagyon ritkan foz nekunk. :)