Miért fontosabb az apja?

Sz#r házasságba gyereket szülni.

A pénz és támogatások nagy úr.

Már 4 éve vagy együtt vele, 4 éve ugyanilyen, 4 éve tűröd. És most terhes vagy. Tehát az a gyerek nem fogja hétvégente az apját látni vagy a gyereket is viszi a nagyszülőkhöz minden hétvégén, amihez asszisztálnod kell, ha a papa úgy dönt, látni akarja az unokát is.

4 évig te saját magad miatt nem léptél semmit az ügy érdekében, hogy jobb legyen. Most jutott eszedbe 5 hónapos terhesen, hogy a te sz#r döntésed és tűrésed miatt a gyereketek fogja megszívni? Gratulálok. Elképesztően felelős és előrelátó ember vagy. Már összeköltözésetek után lépned kellett volna, amikor láttad, hogy ez a helyzet.

Azért, mert sajnálod a párod a helyzet miatt, attól még nem kellett volna együtt maradni vele, sajnálatból és szánalomból. A te boldogságod nem volt fontos neked eddig, mostmár a születendő gyerekednek sem lesz teljes boldogsága egy ilyen család miatt. Most rögtön adj ultimátumot, hogy vagy normális lesz és az ő általa épített élettel, családdal marad vagy a mérgező, elnyomó környezettel, de akkor te lépsz innen, mert a GYEREKETEK érdekében nem maradhatsz. És ez így igaz is.

Ha a tróger apja mellett dönt, nem is szeret, csak megszokásból van veled és, mert te támogatod, megérted őt, amiről nem akar lemondani. Mármint az érzésről, rólad attól még simán lemondhat.

A gyereket amúgy mindketten akartátok? Ő hogy viszonyul a gyerekhez? Mennyire igyekszik?

Ha ugyanúgy viselkedik, mint eddig is, akkor hidd el, hogy semmit nem jelent neki a gyerek, csak áltat. Meg nem szól ellene semmit, mert ab van nőtt fel, hogy ellenvetést ő nem mondhat és mindenbe bele kell törődnie.

Idáig sem kellett volna eljutnotok! Ha együtt maradtok, akkor is apa nékül marad a gyerek, ha tovább is így viselkedik a férjed, mert számítani rá nem fogtok tudni.

Te se vagy épeszű, hogy 5. éve egy olyan kapcsolatban élsz, amiben nem vagy boldog, nem vagy vele elégedett, és még tetejébe egy semmiről sem tehető gyereket is szülsz bele.

Jól működik a propaganda és kell a pénz...

Én hasonló szituban voltam azzal a különbséggel, hogy mikor összeházasodtunk a férjem már 12 éve nem látta az apját. Aztán egyszer csak miután megszületett a közös gyerekünk felvette vele a kapcsolatot, elkezdtek találkozgatni, és az apja ugyanannak a 12 éves gyereknek látta akit 12 éve otthagyott. A férjem pedig felvette a 12 éves kori szerepét. Apósom elkezdte nevelni, csak sajnos a saját mintájára, ami nem a legszebb, nem véletlenül váltak el anyósommal, és nem véletlenül nem foglalkozott a gyerekével 12 évig.

Én ezt 1 évig bírtam, ultimátumot adtam a férjemnek, hogy én elköltözöm a gyerekkel anyámék közelébe (apósomtól 600 kmre), ha szeret minket, és szeretne egy család lenni velünk akkor jöjjön velünk, ha olyan akar lenni, mint az apja, akkor maradjon ott vele.

1 hétig maradt az apjával, aztán a külön töltött idő alatt rájött, hogy esze ágában sincs olyannak lenni, mint az apja, hiszen 12 éven át megfogadta, hogy sohasem lesz olyan, mint ő. Rájött, hogy igazam van, és utánunk jött.

Költözz el te is, add meg a lehetőséget, hogy a férjed veled menjen. Ha nem megy veled akkor nem volt kár érte, mert sosem szeretett, és te is csak szenvedtél volna ebben a kapcsolatban, mint anyósod, és a gyereked is, mint a férjed.

Az én párom anyja ugyanilyen.

Tudod, ő hogy oldotta meg? Nem találkozik velem többet soha, hozzánk nem jöhet, ő kétszer megy egy héten (idős 75+), most még akkor sem a vírus miatt, ha kell valami, ablakon adja be és jön el. Sokszor a telefont sem veszi fel neki. A dolog egyelőre úgy áll, hogy az unokáját is csak képről fogja ismerni, mert nem képes viselkedni.

Ez felnőtt hozzáállás, tudom, hogy a saját új családja neki a legfontosabb, és nem fogja ide beengedni a mérgező embereket. A te férjed bizonyos szempontból gyerek maradt, illetve Stockholm-szindrómás jegyeket mutat a viselkedése. El kellene mennie szakemberhez, te nem fogod tudni megváltoztatni. Egy bántalmazót nem engednék a gyerekem közelébe, semmiféle "mégiscsak az apám" érv nem hatna meg.

Ezt eddig kellett volna rendbe tenni, mert 4 év nagy idő.

Csak most úgy gondolod, hogy az imádott(?) gyerekével a hasadban esősebb a státuszod és kaptál egy nyúlfarknyi hatalmat, hogy kifogásokkal élhess.

Hát nem, sőt pont rosszabb helyzetbe kerültél!

Eddig szabadon dönthettél volna a sorsodról, adhattál volna ultimátumot, külön költözhettél volna, stb. mert csak magad felé tartoztál elszámolással.

Most, hogy gyereket vársz, aki iránt felelősséggel tartozol, nagyon nehéz a döntés.

Mert mi a jobb a gyereknek?

Apa nélkül felnőni, vagy egy egyre mérgezettebb légkörben, ahol a szülők ölik egymást és megy a cirkusz, ráadásul a nagyszülők is verekszenek, a nagypapa kígyót-békát kiabál rád, mert valamiért utál....

Hát mit is mondjak!

Nem irigylem a porontyodat, mert te vagy a legnagyobb hibás, hogy ebben a helyzetben őt világra hívtad!

Sajnos innentől kezdve akármelyik opciót választod, csak szarul fogsz járni, a gyerekről már nem is beszélve!