Miért piszkál a kis testvérrel, ha szerinte ezt az egyet se tudjuk nevelni?

Ha te meg a férjed nem szeretnétek még egy gyereket, akkor mondjátok meg neki, hogy ti így vagytok hárman egy család, így vagytok boldogok és ebbe senkinek nincs beleszólása, még neki sem!

Férjed mit szól ehhez az egészhez? Neki kellene helyre tenni az anyját!

Na persze, szép lenne, ha egy nő anyósa kívánságára esne újra teherbe, és elnyomná magában a valódi érzéseit, csak azért, hogy anyós megnyugodjon. Terhesség, szülés, gyermekágyas időszak stb, egy egész életre meghatároz egy gyermek, meg még egy.

Nekünk is egy gyerekünk van, anyós szintén sokszor érdeklődik, mert "kell" egy kistestvér... Ilyenkor elmondom, hogy nem, nem kell, szerinte kell, szerintem meg nem, így érzem magam teljes értékű anyának, a kisfiam életében. Ha születne egy testvére, úgy érzem hogy nem tudnék annyit foglalkozni vele nyilván, mint egy újszülöttel, és mivel én a válaszkész nevelés híve vagyok, így egyik vagy másik gyermeke igénye háttérbe szorul. Annak meg mi értelme van. A valahogy felnő nálam nem opció, én tudatosan nevelek, pozitívan. Nem pedig 'valahogy'

Az elejét olvasva az volt bennem, hogy nem hímsoviniszta-e, aztán olvastam neked is felmerült.

Van egy féltesóm, akit a nagyapja nem tart igazi unokájának, mert a lányától van. Akkor mondta, hogy van végre unokája, amikor megszületett a fiú unokája a fiától. (öcsém a 3. unokája de a másik kettő lány, ráadásul a másik lány gyerekétől) nem tudom miben másabb ez a gondolkozás ez a náciknál akiknél kb. ugyanilyen szemlélet van csak más a célcsoport.

Ha én nem akarnék másodikat a jó Isten is lejohetne az égbol akkor se lenne.

Mind azt anyosnak h meddő lettél hátha lekattan a témáról. De tegyük fel akartok 2.babat és ha az is lány lesz? Arra is tojik??

Nincs ebben logika, csak agresszió.

Ismerjük ezt a tipust, akinek mindennel baja van, mert rosszul érzi magát.

El kell kerülni, vissza kell utasítani. Tévedsz, ha értelmet keresel a tetteiben, szavaiban.

Különben és tudod, mit csinálnék?

Azt felelném: Hát, tudod, Iluka, milyen alkalmatlan szülők vagyunk, még megverni se tudjuk a gyereket, dehogy való nekünk még egy gyereke, nem értünk mi a gyerekhez.

Elfogadnék minden sértést, amit mond, el is túloznám.

Ha azt mondja, ő ért a neveléshez, akkor már mondanám is (persze a gyerek ne legyen ott ekkor, nehogy hallja!): Hát, mennyire igazad van, azon gondolkodtunk a Tibivel, hogy ide is hoznánk hozzád a kislányt, annyival jobban értesz hozzá. Össze is készítettem neki ezt meg azt egy kis bőröndben, arra gondoltunk, havi X Ft-ot adnánk neked, mi csak csütörtökönként este szeretnénk elvinni 3 órára, mikortól tudnád vállalni?

Mondd neki, hogy az orvos eltiltott a szüléstől, de már jelentkeztetek örökbefogadásra, a tanfolyamon már túl is vagytok. Egy tündéri 12 éves roma kislánnyal kezdtétek az ismerkedést. Vele már biztos sokkal egyszerűbb lesz, mint egy kiscsecsemővel.

Csak most a virushelyzet miatt leállt a folyamat.

Az egyetlen probléma, ha valahogy visszajut a dolog az ötévesed fülébe, ami azért nagyon nem lenne jó. Szóval talán mégse csináljátok.