Hogyan lehetne megbeszélni?

"Hogyan lehetne megbeszélni?"

Kedves mama, köszönjük szépen a segítséget, de amire szükségünk lesz, azt elhozzuk magunknak. A többit el lehet ajándékozni, vagy ki lehet dobni.

Kedves Terike, amíg nem nő bele a gyerekünk, addig használjátok egészséggel a játékokat, de addigra szeretnénk őket visszakapni.

Lesz legalább 3 éved rá, hogy visszakapd a játékokat, az én lányom 3 éves, de se a hintaló, se a játékkonyha nem érdekli még.

Nincs ezen mit beszélni ennél többet, olyan dolgon rugózól, ami legalább 2 év múlva lesz aktuális. Addig mit szeretnél? A te lakásodban porosodjanak a játékok, vagy használja örömmel a többi gyerkőc?

Én értem, hogy mi a baj. Megkérdezés nélkül vették el a párod cuccait.

A mi családunkban is vannak hasonló furcsa esetek. Pl.: Mikor testvérem terhesett, ajándékba vettünk neki párommal egy szupi babakocsit, amiről tudtuk, hogy imádná, és hogy annyi pénzük nem lenne, hogy vegyenek egyet, főleg újonnan (Stokke 3részes). Nagyon örültek neki, mondogatták is, hogy ha már nem használják, visszaadják, mert túl drága (300e), és ajándékként nem fogadják el, csak kölcsönbe. Én mondtam, hogy oké, semmi akadálya, hiszen nekünk is tetszik, és ha már nem kell, akkor használjuk mi (terveztük a babát). Hát, a baba volt 5hónapos mikor betolattak egy nap hozzánk egy zörgő kerekű Lorelli sport babakocsival, mert hogy az sokkal kisebb helyet foglal. Mondom, rendben, ha így gondolja.. Majd én akkor kihasználom a Stokke sport részét 😅 Mire tesó: bocsi, eladtam egy barátnőmnek. Hát hidegzuhanyként ért. Akkor én is feltehettem volna ilyen kérdést ide a gyikre, de elintéztem annyival, hogy vettem jó pár mély levegőt és jó képet vágtam hozzá.

Bocsi az offért. Visszatérve a kérdésre: most már szerintem nincs mit tenni. A gyerekektől nem veheted el, ők nem tehetnek róla, hogy a szülei és nagyszülei ilyen faragatlanok. Várjátok meg míg visszakerül hozzátok, vagy ahogy említetted, férjed asztalos, készítsen a gyerkőcnek sajátot! Azt elvinnk nem fogja senki sem :)

Mondjuk azért ezzel a likas gatyás dologgal álljatok már meg egy pillanatra, kérdező.

Hogyha a játékok, amelyeket akartok, a férjedéi, akkor bizony a szakadt gatya meg a régi bútor is az övéi, és az ő kötelessége eltakarítani a lomjait a szülei házából, akiknek bizony rohadtul nem kötelessége azokat kerülgetni, tárolni, meg az eltakarításukkal járó költséget és munkát vállalni. Ha meg nem az övéi, akkor a játékok sem. Olyan nincs, hogy ami kell nektek, arra tulajdonjogot formál, ami meg nem kell, azzal szenvedjenek ők.

Tehát a szemetéhez joga van és kötelessége elvinni de a maga felújított/fabrikált használható cucmóihoz semmi köze?? Érdekes elv kedves válaszadók.

Kedves kérdező!:sajnálom, a pasid megszívta, csináljon inkább másikat.

Ami egyik félnek sem kell, ki kell dobni.

Nevetséges, hogy a szakadt alsón vitatkoztok, ahelyett, hogy megbeszélnétek, hogy az nem kell, tehát vagy rongynak használják el, vagy dobják ki.

Valamennyi játékot érdemes hagyni a nagyszülőknél is, pont azért, hogy ha ott lesztek, akkor legyen nekik ott is játékuk.

De ha valamit (nem bútort, hanem pl. játékot) a szülők nem hoznak el, miért nem ti viszitek el magatokhoz?

Az valóban inkorrekt, hogy a nővére lenyúlta az ő játékait. Minimum egyeztetnie kellett volna a testvérével erről. De nem is értem: neki (a nővérének) nem voltak saját játékai? Miért nem azokat vitte el a saját gyerekeinek?

Ha viszont ilyen lenyúlós testvére van, szerintem nem érdemes összeveszni vele emiatt. Ha férjed asztalos, csináljon majd hintalovat, újat, a saját gyereketeknek. Az garantáltan a ti gyereketeké lesz, új lesz, és édesapja keze munkája.

Nálunk is volt olyan, hogy bizonyos gyerekkönyveket, amik közösek voltak, a tesóm elvitt a gyerekeinek, és hát a legkisebb még nézegeti, olvasgatja, tehát nem kapja meg a mi két gyerekünk. Volt, hogy egyszerűen interneten rákerestem és antikváriumból megrendeltem azt a '70-es évekbeli kiadású könyvet, ami gyerekkoromban nekünk is megvolt. (Olyan szép rajzok voltak benne, hogy nem akartam másik kiadásban megvenni.)

Egyébként pedig, majd tapasztaljátok, annyi játékot fognak kapni alkalmanként (névnap, szül.nap, karácsony, húsvét), hogy így is csurig lesztek játékkal. Pláne, ha ismerősök, rokonok, szomszédok adni fognak jó állapotú használt játékokat, amikből az ő gyerekeik már kinőttek. Mi annyi játékot kaptunk így, hogy még az óvodának is ajándékoztunk belőle többször is!

Sehogy. Ez van. Nekem is odaadta anyám a kisbaba ruháimat és játékaimat a nővére lányának.

Azok meg amikor már nem kellettek, kidobták, eladták mindet. Kb semmi gyerekkori emlékem nincs.

Mind el lett osztogatva.

Szerintem ha mondjátok is még nekik, nem fogják megérteni mi a probléma ezzel.

Az a tanulság, hogy ha elköltözik valaki otthonról, akkor ne 8 év után jusson eszébe, hogy a dolgaihoz, amiket eddig kb le se sz..t, és a szülői házat raktárnak használva tárolt, tulajdonképpen olyannyira kötődik érzelmileg, hogy nem is tud nélkülük élni, és akkor csodálkozik meg reklamál, hogy a szülők odaadták azokat másoknak, mert azt hitték, hogy nem kell.

Nem fair, hogy nem kérdeztek rá, ez így van, de kérdező, azért az sem fair, hogy a férjed raktárnak használja a szüleid házát, és fel van háborodva, hogy ami 8 évig nem kellett neki, az miért nincs még mindig ott. Tényleg szólniuk kellett volna, ez bizony így van, nincs rendelkezési joguk a férjed tulajdona felett. De a férjed sem korrekt, hogy nem vitte el, ami kell neki, 8 éven keresztül. A lovacskát és a kedves játékokat mindenáron megpróbálnám visszaszerezni a tesótól, csak hallgatnak az érvekre, nem? A szülőktől pedig nem kell semmit elkérni, én odamennék és összapakolnám, ami kell, és elhoznám.

De tényleg, ezzel együtt lássa be a férjed, hogy nem volt teljesen korrekt ebben a sztoriban ő sem.