Miz kezdenétek egy ilyen apóssal? Mit várhatok tőle vajon, ha megszületik a kisfiunk?

Apósom egy eléggé nehéz eset-így fogalmaz a családja, szerintem csupán egy hatalmas tapló.

A férjemet gyermekkorában sokat bántotta fizikálisan és lelkileg is, megalázta, verte, illetve sohasem beszélgetett vele, azt, hogy úgy ugráljon, ahogy ő fütyül, viszont elvárta, ha nem, akkor jött az 5 perc - ez most is így van, ha férjem nem ugrik neki, akkor jön a hiszti.

Mióta együtt vagyunk, azóta vagy beszólogat, vagy ignorálja, konkrétan hozzá se szól, ha elmegyünk hozzájuk. Max annyit, hogy töltsön pálinkát, meg van-e még söre. Engem is ignorál, levegőnek néz, egy büdös szót sem szól hozzám.

Mióta terhes vagyok, 8 hónapja, annyit se kérdezett, hogy van a baba vagy én hogy vagytok. Pedig első unokája lesz. Le sem tojja.

10 éve élünk Budapesten, ők vidéken, 200 km a távolság, de van autópálya, IC, közvetlen buszjárat stb, kb 2 óra az út. Az én szüleim sokat jönnek, pedig ők is ugyanabban a vidéki kisvárosban élnek, ők 10 év alatt 3x voltak nálunk.

Férjemnek van egy húga, vele is rosszul bánik, pl mikor 25(!) évesen összeköltözött a barátjával, egy évig titkolta mindenki, az apja meg ne tudja, mert kiveri a hisztit. Így is lett, mikor kiderült, mindenféle kur v ának lehordta a lányát. Most is, hogy 30 évesen eljegyezte a párja, megintcsak le k u rvázta, hetekig nem is beszélt vele. Számomra ez elfogadhatatlan, én nem ilyen családból származom.

A férjem egész családja asszisztál ehhez a viselkedeshez, amit szintén nem értek. A férjem terapeutához jár, hogy feldolgozza az apjával való kapcsolatát, és hogy ne legyen extrém konfliktuskerülő, mert kb erre kondicionálták gyerekkorában, a konfliktuskerülésre, hazugságra, a véleménye fel nem vállalására, nehogy az apja behisztizzen. Szerencsére férjem tök normális, és a fiunkkal normális apa-fia kapcsolatot szeretne, amit ő nem kapott meg.

A férjem húga is terhes éppen, nekik kislány lesz. Velük jóban vagyunk, de félek, hogy ha megszületnek a babák, a kisfiam nem fogja érdekelni, a másik unoka meg igen, és ez eléggé rossz lenne.

Szóval ilyen háttérrel sokszor eszembe jut, hogy ha megszületik a kisfiunk, hogy változik-e majd valami, jönnek majd gyakrabban hozzánk pl, vagy fog-e kommunikálni velünk az apja, legalább a baba miatt? Nem szeretném, ha a kisfiunk azt érezné, hogy ő a másik, kevésbé szeretett unoka, ugyanakkor a fent leírtak miatt nem is szívesen hagynám rá a gyereket, csak felügyelettel.

Amúgy anyósommal jó a viszony, ő teljesen normális, aranyos, de sajnos ő is úgy táncol, ahogy após fütyül, és soha nem mond ellent