Milyen anyós, apóssal élni hosszú távon?

"...már kértem pár helyről ajánlatot, intézzük erre de lesz aki ételérzékeny nekik külön torta kell, sütiket meg az ő rokonaik sütnek"

Hát speciel ebben még igaza is van, hogy egy nagy esküvő kapcsán gondol a gluténérzékenyekre, cukorbetegekre, vagy a vegánokra. Nem tudom melyikből van a rokonságban, de elsősorban NEKED kellett volna erre gondolni! Ha nem tetted, akkor örülnöd kellene, hogy a jövendőbeli anyósodnak eszébe jutott és MEGKÖSZÖNNÖD illene!

Ha te az ilyesmit beleszólásnak veszed és nem hasznos tanácsnak, akkor veled van a probléma és ezen kellene dolgoznod! Egyelőre az anyósék fognak áldozatot hozni, hogy befogadnak, az ő életük fog felborulni, hogy ti gyűjthessetek, nem te teszel nekik szívességet.

De ha ennyire képtelen vagy bármiféle tanács, jóindulatú segítség befogadására, akkor tényleg nincs értelme ehhez a családhoz tartoznod. Keress valami gyökértelen valakit valami árvaházból, annak biztosan nem lesznek szülei!

Buta liba!

Ha képtelen vagy bármilyen kompromisszumra, akkor szólj a szüleidnek, hogy vegyenek neked lakást, elvégre azt írod, hogy támogatnának. Sőt még az anyóséktól is elvárnád, mert szerinted tudnának titeket támogatni. Aki csak úgy tud létezni, hogy minden oldalról támogatni kell, az húzza meg magát!

Nekem pl. nem tudnának annyit fizetni, hogy bármilyen családdal megosszam az otthonom és fogjam a pofám, ha látom, hogy valami hülyeségre készülnek. Az együttlakás még egypetéjű ikrek családjaival is hozhat konfliktusokat, de azt normális ember, kellő intelligenciával tudja kezelni.

#11 egyetértek. Amikor a mi esküvőnkre készültünk, ismerősöket faggattam és írtam egy listát mire kell figyelni. Pl. Ételallergiások

Nem lehet, hogy azért ad tanácsokat, mert a fia kér?

Ezek mind olyan dolgok amiket gyerekvállalás előtt kell átgondolni es egyeztetni. Lakhatás, pénz, szülők szerepe a kapcsolatban... és persze az sem árt ha előtte éltek együtt egy ideig, hiszen lakva ismerszik meg az ember.

Nem túl felelősségteljes hozzáállás a tiétek, de ez még változhatna ha legalább az alapvető dolgokban hasonlóak lennének az elgondolások. De sajna ez sincs így.

A konkrét kérdésre a válasz: a szüleim kapcsolatát teljesen tönkretette az anyóssal-apóssal élés, gondolj bele, beleszólnak mit hogy csinálsz, kijavítanak, állandó megfelelési kényszerben élsz ja és szinte nulla magánélet, intim pillanatok. Én rosszul lennék, ha anyóssal, apóssal kellene élnem, szerintem ez a legrosszabb, amit egy pár kitalálhat. (Ugyanakkor az is igaz, hogy albérletet fizetve sokkal sokkal később gyűlik össze annyi hogy saját legyen...)

Meg igazából az se biztos hogy érdemes hosszú távra tervezni, ha ennyire nem egyeztek az alap jövőbeli tervekben. Valamelyikőtök nyelni fog, sokat, és elégedetlen lesz, ez egyszer kirobban.

Persze, hogy nem tartanak titeket képesnek arra, hogy önállóak legyetek...

Bakker, gyereket vársz tőle és már készültök az esküvőre, miközben mind a ketten otthon laktok anyucinál és még az életben semmit nem csináltatok önállóan... mégis mit vársz? :D

A helyes sorrend az lenne, hogy járni kezdtek, te is elmész dolgozni, ő is dolgozik, félreteszitek a pénzeteket, amíg otthon laktok a szülőknél, aztán amikor már van elég pénzetek és elég régóta együtt vagytok, akkor vesztek/béreltek egy lakást, együtt éltek X hónapig, utána összeházasodtok, és utána csináltok gyereket...

De mivel ti fordítva csináltátok, hát, ebbe belekönyököltél rendesen. Szépen csöndben tűrd a sorsod , ebbe neked már sok beleszólásod nem lesz.

Kedves előző, ne oszd az észt a helyes sorrendről. Se a te, se a kérdező sorrendjével nem értek egyet, de most a konkrét szituáció kell neki kezelnie.

Kedves kérdező, jól kiosztottak téged itt. Én inkább segíteni szeretnék.

Nagyon nem könnyű egy ilyen szitu, nemcsak nektek, de a (nagy)szülőknek sem.

Ha jól látom, anyuka nagyon lelkes, segíteni akar, és nem veszi (még) észre, hogy hogyan tudna leginkább segíteni. Légy türelemmel iránta, ő se tud elsőre mindig megfelelően reagálni. Ha jól látom, a jó szándék megvan benne, és ez biztató. Az idő sok mindenre megoldás lehet. Ha látja, hogy jól boldogulsz egyedül, talán leáll. Ha te és a férjed finoman megkéritek majd, hogy ezt vagy azt inkább önállóan csinálnátok, vagy döntenétek el, minden bizonnyal észbe kap. Ha meg nem, akkor ráér akkor elgondolkodni azon, mi a teendő. Lehet később is albérletbe menni, addig se kell azt a pénzt kidobni az ablakon.

Az viszont fontos lenne, sőt a továbbiak felől életbevágó, hogy a férjed képes lesz-e leválni anyukáról teljesen, vagy félúton megáll köztetek - úgymond a békesség kedvéért, meg hogy jóba legyen mindkettőtökkel. Mert ez a hozzáállás robbantja ki az anyós-meny konfliktust. Nagyon régen megírták, hogy "a férfi elhagyja anyját és apját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy test". Itt nincs kompromisszum. Neki vállalnia kell a veled való teljes egységet, ha muszáj akkor a saját édesanyjával szemben is, ami nem könnyű. Részedről rengeteg türelemre lesz szükség - de lásd a célt: független család.

Azert mindent nem kellene rossz néven venni. A sütemenyes, meg etelallergiás dologban igaza van, egyébként is kedves gesztus hogy sütnek. Igy sporolni tudsz gondolom ezert mondja. A parodat azért lehet befolyasolni mert anyagilag nem vagytok függetlenek, es gondolom azon agyal hogy lehetne anyagilag ebbol a helyzetbol tobbet kihozni.

Nem tekintenek önállónak titeket, ami erthető hiszen segitsegre számitasz innen is onnan is. A szüleiteknél laktok. Ez nem önállóság. Tenyleg meg tudnátok élni külön? Mennyire vennetek igenybe a szulöi támogatást? Van tartalekotok? Egyaltalan dolgoztal mar? Ha önallóak lennetek kevesbe tudnanak beleszolni. Ha odakoltozol még kevésbe lennetek azok , ugyhogy nehéz ugy. Ertem hogy külön szeretnel lenni de meg is tehetitek? Ez a fő kerdés, ezt kellene biztosan tudni. Egyebkent azt is lehet csinalni hogy egyenlore ott lesztek, de az nem zarja ki hogy tegyetek felre elköltözni. Par honap utan kiderul mennyire lehet egyutt elni.