Unoka születése előtt közölni csak a tényt mennyire meredek húzás?

Én a második babát várom, de mi sem mondjuk el mindaddig míg nem lesz feltünően nagy hasam. Az elsőnél a 31. Héten volt jól láthatóan terhes hasam, úgyhogy ha szerencsém van most is kihúzzuk titokban addig.

Viszont nekem jó okom van rá, hogy nem tervezem elmondani, ugyanis a férjem családja 9 hónapon keresztül terrorizáltak, hogy a tervezett babánkat vetessem el, mert ők még nem elég öregek a nagyszülőségre, hogy milyen felelőtlenek vagyunk, miből fogjuk eltartani(nem élünk rossz anyagi körülmények között), hogy remélik "nem lesz több ilyen baleset", hogy rájuk ne számítsunk semmiben stb.

Be is tartották az első 6 hónapban az ígéretüket, egyedül az én családom segített az első időkben, utána meg jöttek volna unokázni, meg lopkodták facebookról a képeket és rakták ki, hogy "drága kisunokám"

Szóval ha olyan helyzetben lennél, mint én, akkor azt mondanám, hogy jogosan nem mondod el, de így, hogy csak az zavar, hogy kérdezgetnek a terhességedről, tényleg pszichológus kéne neked.

Persze. 1 évig nem beszéltünk velük, utána is csak a férjem vitte a gyereket néha, húsvét/karácsonykor.

Sajnos 2 utcára lakunk egymástól 2 naponta összefutunk velük, úgyhogy mindenképp látni fogják, hogy terhes vagyok, de szeretnénk minnél tovább kihúzni, hogy legalább a terhességem fele nyugalomban teljen.

Hát ha te ennyi "beszólástól" megsértődtél, akkor igaza van a többieknek, és tényleg fordulj szakemberhez. Mi olyan bántó van abban hogy megjegyzi hogy ebbe a mai világba szülni? Képzeld, nekem jó a kapcsolatom a szüleimmel, mégis mikor elmondtuk nekik hogy terhes vagyok (kb 3 éve volt), először úgy reagáltak hogy kerek perec megmondták, szerintük elsiettük a dolgot, és várni kellett volna még a baba projekttel. Nos, jó nagyszülei a gyereknek, mindent megadnak neki, imádják, pedig 200 kmre laknak, amikor csak tudnak jönnek látogatni, már-már túlságosan is elkényeztetik, de hát ez a nagyszülő dolga. Ne a gyereket foszd meg a nagyszülőtől. Hidd el, ez a megjegyzés még koránt sem olyan durva, és ettől még simán lehetnek nagyszerű nagyszülők.

Egyébként bennem pl semmi tüske nem maradt a szüleim által tett megjegyzés után, mert mára már elismerték hogy igen felnőttem/felnőttünk a férjemmel a feladatra és jó szülők lettünk :) ők pedig nagyszerű nagyszülők :)

Te kérdezõ, mennyi fantáziád van.

Mindennap ki találsz egy történetet.

Meredek húzás, sokkal bunkóbb, mint az ő beszólása, ráadàsul neked sem biztos, hogy jobb lesz.

Szerintem sokkal jobb kedves, érdeklődő kérdésekre vàlaszolni, hogy "fiú vagy lány lesz", mint arra, hogy "miért nem szóltatok korábban". Illetve én csak anyukámon látom, hogy ez a stratégia nem is jön be mindenkinél, a nővérem minél jobban ki akarja zárni, annál jobban rámászik, főleg az első két évben volt meglehetősen durva, hogy anyum egy idő után megelégelte, hogy nővérem nem veszi fel a telefont és elkezdett random beállítani.