Anyós velünk akar szilveszterezni. Tényleg én vagyok a gonosz, hogy nem akarom?

Hát először is szeretnék gratulálni a csodálatos férjedhez.

Másodszor meg mond meg anyuci pici babucijának, hogy eszedben sincs olyannal köszönteni az új évet, aki nyíltan utál téged és a gyerekedet is. Ha ő az anyjával akar lenni, hajrá, menjen. Te meg maradsz a lányokkal és csaptok egy csajos estét.

Mondjuk a mikulásos eset után mondtam volna, hogy "anyuka, ha ide beteszi a lábát még egyszer, rúgok úgy maga alá, hogy hazáig a taknyán csúszik.". Így nem viselkedhet egy nevelt gyerekkel sem!

Ha meg a férjed azzal érvel, hogy ez a satrafa egyedül lesz, minden további nélkül mondtam volna, hogy jó, de akkor válóper lesz karácsonyra az ajándék. És innentől felőled akár anyukához is költözhet, hogy legyen kinek szórakoztatnia.

Ha a férjem egy olyan helyzet után, mint ez a Mikulás napi ajándékozás, nem beszélgetett volna el az anyukájával, meg ha tényleg azt érezném, hogy gyűlöl az anyósom engem és a nevelt lányomat, a férjem meg nem áll ki értünk, akkor nem engedném hozzánk Szilveszterkor az anyósomat (én mondjuk ilyen lelkületű embert Karácsonyra sem hívnék meg, mert azokkal szeretem tölteni az ünnepeket, akikkel kölcsönös szeretettel, vagy legalább elfogadással és tisztelettel vagyunk egymás iránt.

Ha a férjem mégis ragaszkodna a közös szilveszterezéshez, akkor a gyerekekkel elmennék valamelyik kisgyerekes barátnőmhöz egy ott alvós szilveszteri csajos buliba, és mindent, amit sütöttem-főztem aznapra, vinnék magunkkal, az otthon maradóknak meg további szép estét és boldog új évet kívánnék.

Nagyon perverz egyik-másik pasi.

Tökre nem normális dolog az ellenkező nemű szülőhöz ennyire ragaszkodni.

Ez olyan, mintha egy nő veszekedne a párjával/férjével amiatt, hogy az apja velük szeretne szilveszterezni, mi az, hogy egyedül lesz.