Mit csináljak az anyósommal?

Teljesen kikészít minket, és teljesen tehetetlennek érzem magam. Tudni kell róla, hogy szörnyű anya volt mindig. Az apósommal talán egy évig voltak házasok, aztán el is váltak, mert apósomat fűvel fával csalta, csavargott, apósom nem bírta tovább elhagyta. Nemsokára újra is házasodott, az a házasság azóta is tart. A páromat gyerekként a nagyszülők nevelték, mert ő szórakozott pasizott. Az apja mindenben támogatja anyagilag is. A mostoha anyja sajátjaként szereti, de nem perelték el az anyjától a nagyszülők miatt annó. A lényeg, hogy soha nem dolgozott, a párom nagymamája nem volt túl idős még amikor agyvérzés miatt fekvő beteg lett, 22 évig az ő nyugdíjából élt, az ő házában, mondván hogy gondozza, de közben meg napokra eltünt, a mamát meg ott hagyta étel meg víz nélkül. Ha anyám, aki a szomszédban lakott nem segített volna, ki tudja mi lett volna szegénnyel. Ez számtalanszor megtörtént, volt hogy a rendőrökkel kellett betöretni az ajtót, hogy be tudjanak menni a nagymamához, mert őt nem találták. Ezt én gyerekként végignéztem. A párom 20 évesen elköltözött külföldön dolgozott, ezekről sokáig nem is tudott, de az anyját mindig segítette pénzzel. Most persze itt van a drága, semmilyen nincs, a házat eladósította teljesen, aztán beomlott a ház, lakhatatlanná nyílvánították. Felhalmozott egy csomó tartozást, évekig semmit sem fizetett. Amit örökölt, annak a seggére vert, anyja halála után eltartásit kötött vele egy idős bácsi. Amikor az meghalt, attól is csomó pénzt örökölt, azt is elgépezte, elitta. Májusban életmentő műtétet hajtottak végre rajta. Magunkhoz vettük, gondoskodtam róla, ápoltam. Fizettük a gyógyszerét, orvosait. Kifizettük a tartozásai nagy részét, még a büntetését is mi fizetjük, mert feljelentették zaklatásért, amit bizonyítani is tudtak és pénzbírságot kapott. Fizetjük az eladósított telkét, mindent. És neki semmi se jó. Ha a kis újjamat nyújtom, akkor a karom kellene. Nem jó amit főzök, nem jó az amit a boltban neki vásárolok, mindenből a drága kellene amit veszek nem jó. Nem nézi telik e rá, de egy fillért nem ad semmiért. Nem csinál semmit, ki se mozdul a házból, csak nyújtja a listát, hogy mit vegyek. Állandóan veszekszik, panaszkodik. A páromnak is elege van belőle, de egy idős otthont nem tudunk megfizetni. Két szobás kis lakásban élünk. El kell költöztünk, mert a fiamnak így még saját szobája sincs, velünk alszik. Hatalmas anyagi terhet rakott ránk, és ha ez nem lenne elég, nem is lehet vele együtt élni, mert kibírhatatlan. Mit csináljunk vele? Tényleg nem lehet nyugtom a saját otthonomban?