Valaki volt hasonló helyzetben? Mi a teendő?

Párom édesanyjáról van szó, mentális beteg elég durván. Mikor összejöttünk erről én nem tudtam... Több konfliktusunk volt, több példa volt rá, h szó szerint kidobott, én bevallom őszintén, h volt h visszaszóltam, amit nem kellett volna igen, de soknak éreztem.

Banális dolgokon akad ki, holott persze értem, h beteg.

Ma már ott tartunk, h én nem teszem be oda a lábam, egyrészt allergiás vagyok a porra, ő nem takarít semmit, megkaptam, h milyen nőszemély vagyok, biztos otthon nálunk minden steril és igényes.Másrészt, kidobott, mert egyik hozzátartozóm elhunyt, és ne a barátomnak panaszkodjak, menjek el, nem az ő dolguk ez.

Full rendes voltam vele, vittem kávét, ajándékot stb. Szülinapomra eljött. Haragszik azért mert zuhanyozni merek ott vagy mert lehúzom a wc-t és az plusz költség. Nem dolgozik egyébként.

Egyik alkalommal ott maradt egyik pólóm, nem mosta ki mert IDEGEN vagyok. Közben az én anyukám a barátom alsóneműit is kimossa. Nonszensz.

Félek mi lesz a jövőben, ha netán lesz babánk. :(

23 éves vagyok, barátom 25. 2 éve járunk.

És mielőtt rákérdeznétek, igen, szóltam a barátomnak, ezeregy veszekedésünk volt emiatt, h ő jöhet hozzánk, az ő anyjához én nem.

Barátom nem akar lemondani az anyjáról, én se kérhetem erre, csak fáj, hogy az ismerőseim mind mennek anyóshoz ebédre- vacsira, nekem meg agy pohár vízre sincs ott jogom, nem vagyok züllött, egyetemet fejeztem, dolgozok, nem iszo, szeretem a gyerekeket, jólelkű vagyok stb. Más örülne, ha ilyen menye lenne. Beteg ember tudom, és nem lesz jobban soha. Mi a teendő ilyenkor