Tényleg bizonyítanom kell a párom anyukájának?

Nem. Soha. Mi ő, a vizsgabizottság elnőke? Az Atyaisten vagy annak női kiadása?

Ha az anyja utál téged, akkor betegesen ragaszkodik a kisfiához. Ebben az esetben a kisfia vagy felnő a helyzethez és leválik a mamikáról, és téged választ, vagy ott marad, és akkor dobni kell, de azonnal.

Egyet ne tegyél soha: ne pitizz és ne pedálozz a pasid vagy a nőd anyjának vagy apjának. Olyan, mintha előre etetnéd a szörnyet, hogy az ne akarjon felfalni.

Add önmagadat és legyél elfogadó velük szemben. Ha erre ők elutasítóak vagy gyűlölködőek, akkor oda jobb nem beházasodni.

Mit kéne "bizonyítani"?!?!??!?

Ha komolyan gondoljátok, akkor költözzetek össze (anyuka és minden engedélye nélkül), amikor nektek jó.

Az anyukát amennyire lehet ignoráld, de ne szidd a párodnak. Viszont ne is engedd, hogy beleszóljon kettötök kapcsolatába, ha a barátod nem tud leválni az anyjáról, akkor nem sok közös jövötök lesz.

Miért kellene? A párodnak kell "bizonyítanod" bár én ott se ezt a szót használnám. De ki kell derüljön, egymáshoz illetek-e, érdemes-e egymással tartós kapcsolatra esetleg családalapításra gondolnotok, vagy mindkettőtöknek jobb lenne ehhez egy másik partner.

Közben a helyzetből adódóan az anyuka is ki fogja alaítani veled kapcsolatban a véleményét. Jó esetben persze hagyja, hogy befolyásolják a tapasztalatai, nem pedig görcsösen ragaszkodik ahhoz, amit az elején elhatározott. Amig a fiával vagy, bármit teszel, figyel téged, és "feljegyzi", hogy ez szerinte jó, vagy nem, örül-e, hogy a fia egy ilyen lánnyal van együtt, vagy inkább ellenzi.

Nekem két lányom van, mindkettő férjhez ment már. Ha látom, hogy a férj kedves, egyenlően osztják el a házimunkát, anyagilag is képes gondoskodnia családjáról, meg tudják beszélni a problémákat stb., minden ilyen jelzés erősíti az érzésemet, hogy a lányom jól választott. Ha azt látom, hogy a férj megbízhatatlan, elsősorban a saját kényelme érdekli és a másikat nem veszi figyelembe, ha gyakran megsértődik és nem lehet vele kommunikáln a problémákról, az meg nyilván a mérleg másik serpenyőjébe kerül.

Így aztán kialakul és persze folyamatosan változik is a véleményem velük kapcsolatban.

Én szeretem, ha szeret az anyósom, mert szeretem a férjem, neki meg fontos a családja és az anyja (ahogy nekem is az enyém).

2x kötöttem házasságot, mindkét anyósom szeret/ett - én is őket - pedig különböző szinten vannak és különböző természetűek.

Nekem szerencsés természetem van, mert alapban kedves és nyitott vagyok, de mégsem pletykás, ok nélkül nem érzékenykedek és nem keresem a lehetőséget a sértődésre, így nem művészet velem kijönni. Soha nem volt bizonyítási kényszerem, nem voltam egyikre sem féltékeny, nem akartam őket "legyőzni", önmagamat adtam.

Hosszútávon a házastársi kapcsolat szempontjából sem mindegy, hogy az anyós milyen szívvel van a menye iránt, konfliktus esetén jobb egy szövetséges, mint egy ellenség!

Dehogyis kell bizonyítanod. Nincs köztetek alá-fölé rendeltségi viszony, nem a felettesed, hogy értékeljen.

Simán legyél barátságos, normális vele, és ha erre negatívan reagál, akkor hagyd. Viszont soha ne szidd az anyóst, hidd el azzal jóra nem jutsz. Lehet neked csak egy random nő, de a párodnak az édesanyja, akit nyilván szeret.