Mit lehet tenni egy ilyen anyóssal? Nekem van a legkisebb gondom vele, de a többi családtagot nagyon sajnálom.
Az anyósom elvesztette a férjét 7 éve, azóta nem a régi. Először elkezdett fűvel-fával kefélni, úgy hogy a 17 éves lányával lakott. Jöttek-mentek a férfiak, olykor részegen, és néha a lány is kapott 1-2 perverz megjegyzést. Akkor kollégiumba ment, segítettünk neki kikerülni onnan. Utána kicsit magára hagytuk a párom édesanyját (55 éves nő, tehát nem idős!) és nem tudtuk, kivel mit művel. Kiderült, hogy jelentős összegű tartozást halmozott fel, ami miatt a két gyermekének hónapok óta nincs egy normális éjszakája, mert nyilván nem fogja sosem rendezni az anyósom, és rájuk fog szállni. Folyton otthagyja a munkahelyeket, mert állandóan konfliktusai vannak. Tipikusan az a fajta ember, akitől hanyatt kéne esni, mert elvárja az állandó pozitív visszajelzést, de ha már nem kapja meg, akkor a fejébe veszi hogy mindenki utálja és akkor csak úgy megbánt mindenkit. Pl. egyszer azért rúgták ki, mert az egyik kolléganője elment mellette köszönés nélkül (elvileg nem vette észre) és az anyósom elkezdett neki beszólogatni nagyon bántóan, mondván biztos utálja a kollégája (mindig tudja kinek mit kell mondani, hogy nagyot üssön) és a végén elküldték. Tényleg mindenkivel konfliktusa van, keveri a sz*rt, provokál és összeugraszt embereket, üldözési mániája van, szerinte a világ ellene van, a két gyermekével sosem törődött, ennek ellenére mindkettő segíteni próbál neki és mai napig eltűrik a viselkedését, szótlanul, de belülről emésztik magukat. A párom nagyon nehezen éli ezt meg, rengeteget van maga alatt, érzékenyen érinti ha a saját anyja megbántja és a semmiért leszidja. A húga a sok segítségünk ellenére nem tudott leérettségizni sem, nagyon sok feszültséget elfojt és lehetetlen segíteni neki, mert egyszerűen nem tud megnyílni sem, pszichológushoz is elvittük mert szeretett volna menni, és nem tudott megnyílni.
Van az anyósnak (így nevezem, mert nem akarom a kérdésben a keresztnevét leírni) egy lakása, amit örökölt. Ő a saját lakásában lakik, és ezt az örökölt lakást kiadta nekünk. Én nagyon-nagyon nehezen mentem bele, mert tudtam hogy ebből rengeteg baj lesz. Kiderült, hogy sokszor becsapott minket (azt mondta, hogy a rezsit majd ő fizeti, mármint a csekkeket, és adjuk oda neki a pénzt, lakbért nem kér) aztán kiderült, hogy nemhogy lakbért, de még többet is kért, mint ami a rezsi, 20-30 ezerrel többet. Ég a pofám most emiatt panaszkodni, mert nyilván örültünk neki, hogy volt hol laknunk, de jobbnak láttuk hogy ha inkább elmegyünk egy másik albérletbe, ahol szerződés van és konkrét fix az ár. (Egyébként azt is kihagytam, hogy rendszeresen kölcsönkért a fiától, és szerintem lopott is tőle, mert 3x lebukott hogy bejárkál a házba mikor nem voltunk otthon - bár bejelentetlen villámlátogatást is gyakran tett mikor itthon voltunk, akár este 22kor is).
Jelenleg ott tartunk, hogy a fiát napi szinten szapulja, hogy kiköltöztünk onnan, engem átkoz, és már az anyósom a báttyjával is összeveszett, mert el akarná adni az örökölt lakást, hiszen neki azonnal pénz kell. Nem tudom mire kell ennyi pénz, mert nem éhezik és van mindig fodrászra és kozmetikusra, de bele van bolondulva hogy nincsenek milliói. Az egész rokonságukat összeugrasztotta már, az esküvőnkön is balhézott, mert amúgy nagyon irigykedett mindenkire, mindenkibe belekötött, cammogott, fejeket vágott. Mostanában az arca is olyan eltorzult, állandóan haragos. Facebookra rendszeresen kiírja az érzéseit, és néha megrémiszt, hogy mennyire eltorzultan látja a világot.
Próbálunk vele türelmesen bánni, volt hogy az asztalra csaptunk és nem beszéltünk vele egy ideig, de semmi nem használ. Tele van feszültséggel, idegbeteg és fűbe-fába beleköt. Egyszerűen elszomorít, mert senki nincs ellene, senki nem bántja, nem is bántotta soha. A gyászban is mellette voltak a gyerekei (én akkor még nem ismertem), voltak udvarlói is a kalandok közepette, lehetett volna új párja. Teljesen meg fog bolondulni, és nem tudunk mit kezdeni vele. Egy nyugodt napja nincs senkinek, de neki főleg. Én egyszer volt, hogy nagyon kiosztottam, de akkor éreztették is velem a családtagjai, hogy én nem vagyok ehhez annyira "közeli" családtag, azóta én nem hergelem semmivel.
Szerintem neki pszichológus kellene, de akárhányszor javasolták neki, begurult még jobban
El kellene küldeni/kísérni pszichológushoz az anyóst. Ha az nem használ, akkor meg kell vele szakítani a kapcsolatot.
Ja, ha választani kell, akkor inkább a húgot segítsétek! Küldjétek el megint terápiára! Mondjátok meg neki, hogy arról beszéljen, amit érez, gondol magával és a dolgaival kapcsolatban. Nekem sajnos 2 évig tartott, míg az érzéseimről el tudtam kezdeni beszélni, nem pedig a körülötzem történtekről.
1. Anyóssal minden kapcsolatot megszakítani.
2. A párod húgát pszichológushoz vinni, aki segít neki feldolgozni a problémáit.
3. Esetleges okoskodó rokonokat felszólítani, hogy ha nekik nem tetszik a helyzet, akkor ÖK oldják meg, ne titeket piszkáljanak.
Azt hittem a végéig, hogy értem, aztán az utolsó előtti bekezdésben elbizonytalanodtam:
"Én egyszer volt, hogy nagyon kiosztottam, de akkor éreztették is velem a családtagjai, hogy én nem vagyok ehhez annyira "közeli" családtag,..."
Ha olyan mindenkivel - még a családtagjaival is - ahogy leírod, akkor nem értem a családtagok reakcióit.
Szakitsátok meg vele a kapcsolatot,a lányon segitsetek valamiképp.
Amúgy ezt a mondatot én se értem amit az utolsó válaszoló idézett..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!