Nektek mi a legbetegebb anyós-após sztoritok amit megéltetek vagy hallottatok?

Szerveztük az esküvőnket, a terem 100 fős volt, összeírogattuk, kiket szeretnénk vendégül látni. Erre pár napra odatett elém Anyós egy listát, rajta 67 névvel, hogy ezek az ő rokonai és feltétlenül meg kell őket hívni. Többségében olyan emberek voltak rajta, akiket se én, se a párom nem ismert. Unokatestvérek, azok családjai, Anyós gyerekkori barátnői és azok családjai. Mondtam neki, hogy ez rengeteg számunkra ismeretlen ember, gondolja át, kiket húz ki a listáról, mert nekünk is vannak barátaink, nekem is vannak rokonaim. Erre felcsattant a kedves Mama, hogy márpedig az ő unokatesójának (akivel nem találkozott már 20 éve) a (felnőtt!) mostohagyereke és annak a párja fontosabbak, mint az én hülye barátaim.

Amikor a párom először hazavitt a szüleinek bemutatói, már 2 éve nem találkoztak ők sem (500 km-re laknak az ország másik végén). Bejelentkeztünk, tehát tudták az érkezés időpontját. Éjjel érkeztünk, felkeltek bemutatás, puszi-puszi, aztán mutatják, hogy hol fogunk aludni: betessékeltek abba az ágyba, amiből ők kikeltek, majd maguknak megágyaztak a konyhában. Mondom, ez aztán a f.sza fogadtatás 😑

Nálunk is volt hasonló mint amit itt írtak. Vendegsegben voltunk, nem volt ajtó, anyós leskelődött.

Nagyon jóban voltam a párom szüleivel, gyakorlatilag pótszüleim voltak (nagyon fiatalon jöttünk össze), úgy is kezeltek engem. Szerettem őket nagyon, így amikor szétmentünk a férjemmel 14 év után, úgy döntöttünk, együtt jelentjük be nekik. Összehívtuk a családot és az exem elmondta, hogy 1 hónapja elköltözött a közös lakásunkból és külön utakon folytatjuk. Anyós első kérdése az volt, hogy én hol lakom. Mikor megtudta, hogy én maradtam a közösben, már csak egy kérdése volt: hogy mennyi albérleti díjat fizetek ezért a fiának.