A barátnőmet az anyja irányítja, és már nem bírom tovább. Mit tegyek?
4 éve vagyunk, együtt. Ebből 1 évet éltünk közösen az anyósékkal. Az eleinte nem is volt probléma, jól ki is jöttünk, aztán kezdődtek el a bajok, miután közös gyerekünk lett a párommal. Mindent úgy kellett csinálni ahogy az anyós kitalálta... A gyerek azt a nevet kapta amit az anyós kitalált, azt a ruhákat kellett megvenni amit az anyós akart, azt a babakocsit vettük meg amit az anyós nézett, a gyerek szobát úgy kelett berendezni ahogy az anyós találta ki, a gyereket ahhoz a háziorvoshoz kellett járatni ahova az anyós akarta.... A barátnőmet ez egyáltalán nem is zavarta.... Engem az apa szerepéből teljesen ki is zártak. Én nekem csak annyi volt a feladatom hogy bólogassak mindenre, és helyeseljek. A nagyobb probléma akkor kezdődött amikor az anyósom elhatározta hogy össze költözik az élettársával,és hogy költözzünk vele mi is... Én egyáltalán nem akartam elköltözni, de az anyósom annyira átmosta a barátnőm fejét, megígért neki mindent, hogy majd segít neki a gyereket nevelni, sokkal jobb lesz, neki hogyha ott lesz velük... Én már akkor is mondtam a páromnak hogy költözzünk külön albérletbe, és kezdjük el a közös életünket, de nem volt hajlandó, mert az anyja teljesen megfélemlítette, hogy nagyon nehéz egy kisgyerekkel, majd nem tud semmit csinálni, ki fog készülni idegileg, majd ha albérletbe költözünk nem lesz pénzünk semmire, nem fogjuk tudni a gyereket eltartani stbstb....
Tehát addig addig tömte a fejét a barátnőmnek amíg végül teljesen ellenem fordult és képes lett volna nélkülem elköltözni. Én végül meghunyászkodtam és elköltöztem velük, ahol szintén pokol volt az egész. A szobát ismét ő rendezte be, kinézett bútorokat az anyósom, amit addig addig mondogatott a páromnak amíg végül megvettem, pedig nem is akartam. Mindennap bejöttek a szobába, órákon keresztül bent ültek, nem hagytak munka után pihenni, folyamatosan ki akartak zárni az apa szerepből, ha a gyerek felsírt és én éppen nem voltam a szobába már rögtön az anyósom ki is vette a gyereket az ágyból, utána órákig le se tette... A barátnőmnek meg hiába mondtam ezeket egyáltalán nem értett meg engem.
Most jelenleg ott tartunk, hogy elköltöztünk albérletbe. De még itt sincs teljesen nyugtom. A barátnőm mindennap órákat telefonál az anyjával. Mindenről be kell neki számolnia az anyjának, aki természetesen próbálja szítani a feszültséget köztünk.
Egyszerűen már baromira elegem van hogy képtelen a barátnőm felnőni és a saját önálló döntéseit meghozni, semmiről nincs saját véleménye, csak azt tudja ismételgetni amit az anyja mond neki vagy amit az anyjától hall...
Ti mit tennétek a helyembe?
válasza:
válasza:Most kb 30 km-re lakunk az anyóséktól.
A külön kasszával is az a baj, hogy rögtön el kezdené mondani a barátnőmnek az anyós, hogy na látod ilyen ember a párod, én megmondtam hogy ez lesz stb... És addig addig csinálná amíg szét nem megyünk. Azt már magamban eldöntöttem, hogy semmi esetre se fogok belemenni az elköltözésbe, még akkor se ha ez miatt szét megyünk, mert nem fogok olyan helyen lakni ahol kiszolgáltatva vagyok, és mások akarják megmondani mit hogyan csináljak. Zsarolhatnak érzelmileg nyugodtan, de nem fogok ez miatt belemenni egy rossz helyzetbe aminek utána ihatom a levét majd éveken keresztül.
válasza: válasza:A párom családjában is volt egy ugyanilyen eset, mint a kérdezőé, csak azzal a különbséggel, hogy ott már a fiatal párból felnőttek lettek, ma már 50 körüliek, és mind idáig az anyós zsarnoksága alatt éltek. Az anyós addig duruzsolt a lánya fülébe, amíg a férj az alkoholizmusba menekült (ő is ilyen tutyimutyi, nem mert harcolni anyóssal, mert az ő házában éltek) és végül egy szál zsák ruhával kirakták otthonról. A férfi becsületesen dolgozott/dolgozik a mai napig, és most, hogy különvált a családtól, most először boldog 25 év után.
Én azt mondom, még ha az ember beledöglik is a nélkülözésbe, NEM szabad anyósék nyakán élni. MErt ez lesz a vége. Nektek nem kellett volna még ez a gyerek, nagyon nem, dehát most már késő bánat ugye, mert az a kisgyerek nem tehet semmiről. Inkább fizess gyerektartást, de ha jót akarsz, menekülj. Ilyen nő mindig az anyjára fog hallgatni, és előbb-utóbb úgyis a mama győz.
válasza:Hu, de félek én ettől, sose kerüljek ilyen helyzetbe.
Állj a sarkadra! Az anyósnak semmi joga nincs beleszólni semmibe. Ja és költözzetek messzebbre, sokkal. Gyerek bölcsibe, anya menjen dolgozni. Idővel és az ősöktől való távolsággal helyre fognak tolódni a dolgok. Ja és a párod olvassa el a Mérgező szülők c. könyvet, az anyukája több kategóriába is beleillik.
válasza:A fiam feleségét is az anyja irányitja pedig már 31 éves.A fiam ugyanugy tür mint te.Csak annyi különbséggel,hogy az anyja semmivel sem segiti õket.Viszont a lánya teljesen az anyja irányitása alatt van.Ott is van gyerek.
Sõt még 31 évesen bele ül az anyja ölébe.Szóval nem vagy egyedül.
válasza:Sajnos ezt már az elején elbaltáztad. Nem kellett volna hagyod magadat, hogy anyós akarata a párodon keresztül vagy közvetlenül érvényesüljön.
Szó se róla egyébként, szerintem neked már kicsit anyós-paranoiád van, mert alapvetően egy jó anyós valóban nagy segítséget tud jelenteni és azért fogadjuk el azt a tényt is, hogy csak azért mert nem mi találunk ki valamit hanem valaki más, attól az még lehet, hogy jobb ötlet mint a mienk.
Én egy kicsit engednék. Legyen az anyósnak is igaza néha, ha valóban így van, nem csatároznék folyamatosan és megpróbálnám a páromnak elmagyarázni, hogy családot alapítani a két szülő közös felelőssége, a jó tanácsot megfogadjátok, de inkább abba az irányba kell elmozdulni, hogy önállósodjatok, mert van rá mód és lehetőség, de ehhez tiszta fej kell és elhatározás.
Ha ez nem megy, akkor nincs más hátra, küld vissza az anyukájához, gyerekestül.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!