Mit tegyek ha az erdoben a bokorbol elosetal velem szembe egy medve?

"Kölykös vaddisznó" bruhahaha. Esetleg malacos. Jó hangosan kell közlekedni az erdőben, hogy elriadjon a medve. Én így tettem Erdélyben, mert nagyon félek a medvéktől. Állatkertben is.

Ha mégis meglátod a medvét, és esetleg nem felőled fúj a szél, szép lassú, nyugodt mozdulatokkal kell a távozás mezejére lépni.

Hát futni nem érdemes úgyis utolér, de igazából kicsi az esélye hogy támadjon mivel nagyon fél az emberektől. Akkor veszélyes ha a bocsait védi vagy ha meg van sebesülve. Attól sem kell félni hogy tápláléknak tekinti az embert hiszen a medve mindenevő és inkább gyümölcsöket füvet növényeket esznek és ezt egészítik ki rovarokkal békákkal kígyókkal. Persze előfordul hogy a juhokat szarvasmarhákat megtámadja de ez inkább az öregebb vagy beteg medvék szokása akik nem képesek a természetes feltételek között ellátni magukat.

Ha látsz egy medvét messzebbről akkor a legjobb elindulni az ellentétes irányba jobb nem erőltetni a nagy találkozást. Viszont ha 5 méterre bevág eléd akkor ne kezdj pánikolni sikítozni maradj nyugodt és hátrálj a lényeg ne érezze magát veszélyben, valahol olvastam hogy mielőtt támadna a két lábára áll és így mutatja nagyobbnak magát hogy megrémítse az embert de ez nem azt jelenti hogy támadni fog. Ha meg megtámadott akkor már csak a jó istenben lehet bízni hogy mielőtt utolér belecsap egy villám vagy kibicsaklik a bokája vagy a fejére dől egy fa, futni nem érdemes előle sík terepen vagy hegynek fel mivel rövid távon simán lefutja az embert. A futás egyedül akkor válhat be ha lefelé futsz valahonnan mivel a mellső lábai rövidebbek mint a hátsó így ha nagy iramot diktál lefele akkor orra bukik, ezért nem szívesen fut lefele.

Vigyél magaddal mézet! Vagy Malackától kérj ha nincs nálad!

Esetleg paprika spray is segíthet, de az nincs Malackánál, mert éppen elfogyott! zik zik :D

Megtörténetek, avagy az egy tálból cseresznyézni eset

Harmattá állnak össze az álomcseppek, amint a pirkadatmadár hangosan csirregi a reggelt, s hajnal hangjai, aki hallja hallani az ébredést, maga is tüstént.

Szüleimmel sátoros ismerd meg mások hazáját utazásban voltunk a Kőrösök környékén. Csobogó patak csörgedezve törtet a sziklákon át, kis táborunk egy völgy a tölgyes mélyén. A koránkelők közül való vagyok én is, de csendben szöszmötlök, mint a figyelmesség, ami hagyja durmolni a mormotákat még egy kicsit.

A távolban éhségtől is hajtva indul a barlangok kövein lépked, saját nyomaiban süllyedő talajbarnán cammog tova a domboldalon. Erre jár csapása, hisz a saját terep, sokszor bokor, avagy patak, réges-rég e terület, s a domb. Könnyítve magamon, egy málnabokor hívogat, mosolygós piros pozsgái virítanak felém, hát megyek. Ahogy hallom, a sövény túloldalán is van valaki, s a két szempár, ha találkozott is, nem jelentették érdeklődésüket, Egymásnak legalább is nem! Kicsit berezegtem azért. Édes medveeledel!

Közös bokorról málnát falatozni, egy igazi barátság kezdete lehetett volna, de a szépséges természettel jóban vagyok azóta is.