A vadon élő állatok (leginkább rágcsálók) között is ilyen gyakori a daganatos betegség miatti halálozás? Vagy ez a háziasított példányoknál ennyire gyakori?

Szintén első. Kisemlősöket gyakran tartanak az emberek, olyan indokkal, hogy őket sokkal egyszerűbb tartani, mint kutyát és macskát. Ez igaz, de velük is törődni kell. Sajnos sok embert ismerek, akik nem épp a legmegfelelőbb körülmények közt tartják őket. Egyik barátnőm csokival eteti, mert állítólag imádja. Még sajnos nem sikerült megértetnem vele, hogy ami finom, az nem minden esetben egészséges. (ennyi erővel ő is ihat sósavat, biztos jóízű, nem?) másik meg berakott a ketrecbe egy műanyag pockot/egeret, nem is részletezem, hogy hány hónapig sírt, hogy meghalt... Az interneten, újságokban, TV-ben is rengeteget lehet hallani állatkínzásról, rossz tartási körülményekről. Én már nem is csodálkozom ,miért van ennyi daganatos, beteg állat.

A természetben is előfordulhat ilyen, bár egy beteg mezei egérért nem csapnak akkora hűhót, mint egy házikedvenc egérért. Róluk nem igen hallani, mert nem sokan törődnek velük.

A vadonban az állatok azért egészségesek, mert nem igazán örökölhetnek betegségeket. Odakint, ha egy állat beteg, vagy alkalmazkodik, vagy meghal. (pl. a macskák elkapják a beteg egeret, az egészségesnek van esélye elmenekülni. De ha egy kóbor macska beteg, és nem tud vadászni, éhen hal. Ez szomorúnak tűnhet, de ez az élet rendje, és így kevesebb lesz a beteg állat. Ha egy házi kedvencnek öröklődő betegsége van, a gazdája rohan orvoshoz, meggyógyíttatja, de valószínű, hogy a kölykei génjeiben is ott lesz a betegség, és pár generáción belül feltűnik újra. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne vigyük a beteg háziállatokat orvoshoz, csupán azt, hogy a vadállatok miért egészségesebbek.

Bocsi, ha túl hosszú a válasz.

A rágcsálók egy része nyilván a természetben is hajlamos a rákra, de zsákmány állatok. A vadon élő állatok nem nagyon élik meg azt a kort, hogy rákosak legyenek. Hamarabb megeszik őket, vagy másképp pusztulnak el.

Kísérleti célokra tenyésztett fajoknál sokszor cél volt, hogy hajlamosak legyenek a rákra, és soha nem szempont, hogy sokáig éljenek jó egészségben. Azaz legalább 20 generáción keresztül alom tesókat pároztatnak egymással, így majdnem klón, egyforma állatokat kapnak, jól meghatározható tulajdonságokkal.

Sajnos a hobbi rágcsálók egy része laborszökevények utóda, illetve okos emberek úgy tudják, hogy a beltenyésztés nem csak egyszerű, és olcsó, hanem jó is, így eszetlenül, kontroll nélkül gyártják tovább a beteg állatokat.

Az könnyen megoldható, hogy a már fiatalon is rákos állatokat tartsd bent a tenyésztésben, ha egy rák gyógyszer kutatáshoz kell alany, de azt hogy arról tartsál meg utódokat, akik idős korban sem rákosak nem megoldható. Mire kiderül egy állatról hogy öregen se rákos, már rég túl van azon a koron amikor szülhet.

De a tudatos, állatszerető tenyésztők, azért valószínűleg sokat tesznek a rák ellen azzal, hogy számon tartják a rágcsálók származását, és már kerülik a rokontenyésztést.

Egyébként a deguk pl. még nem hajlamosak a rákra. Reméljük így is marad. Őket cukorbetegség kísérletekre használták. A hajlam a vad degukban is adottság, csak a Chilei hegyekben nem sok bajuk volt a csokis keksszel, és gumicukorral.