Mi a véleményetek ezekről a "cuki" oroszlán-gazdis videókról? Csak én gondolom azt, hogy időzített bomba?

Az oroszlán nem tekint zsákmányállatként az emberre. A macskák territoriális állatok, a vadonban is akkor támad rá az emberre, hogyha befurakszik a territóriumára, nem hajlandó tiszteletben tartani a távolságokat, provokálja - ami érthető, te sem ölelnél a kebledre egy vadidegen betörőt, aki leül reggelizni a konyhádba, mintha otthon lenne.

Érteni kell a működésüket. Egy macskaféle nem olyan, mint egy kutya, merőben eltérő a pszichológiája, ugyanolyan köteléket nyilván nem alakíthat ki, mint egy kutyával. De olyat, mint egy házi macskával, már igen, nem gondolkoznak annyira másféleképp. Valakinek, aki a házi macskákkal se tud szimbiózisban élni, nem tud olvasni a testbeszédükből, annak riasztónak tűnik. De ez a külső szemszög miatt van.

Engem is nagyon megosztanak ezek a videók. Főleg amikor rohan feléjük az állat, akkor összeugrik a gyomrom.

Egyrészt félig meddig a 3-assal értek egyet, mert egy olyan állat amelyik így nőtt fel, az általában nem is tudja, hogyan jelenthetne veszélyt az emberre.

Másfelől nekem az a véleményem, hogy ennyivel nem halnak ki az ösztönök, némelyik csak arra vár, hogy valami bekapcsolja. És nem tudjuk mi az, vagy nem tudják majd egyszer elkerülni azt.

Harmadrészt alapvetően játékos állatok, de egy 200 kg-os csúcsragadozónak nem súlycsoportja egy ember. Így "jóindulattal" is megeshetnek halálos kimenetelű "játékok", azaz balesetek. Nincs a kezükben "jelszó" avagy tiltás, amit vészhelyzetben lehet alkalmazni. De még altató fegyveres "őrizet" se lenne megoldás, mert mire az hatni kezd, a másik már darabokban van.

Megjegyzés képpen, igaz hogy tök más állatfaj, de például egy ember által nevelt csimpánz is egyszer csak bekattant és letépte a gondozója és barátnője arcát, súlyos sebeket okozott, kvázi ámokfutásba kezdett. Csak azért hozom fel, mert a csimpánzok viselkedése, kifejezésmódja közelebb van az emberéhez, hasonlóan csoportokban élnek, emberszerűek és mi is csimpánzszerűek vagyunk számukra (egy oroszlán nyilván érti, hogy az ember nem egy másik oroszlán) és még is történt ilyen eset. És biztosan lehetne találni ilyeneket más-más állatfajokkal.

Szerintem csodálatos dolog, ha egy vadállat így a bizalmába fogad, "szeret" és ez valami földöntúli érzés (mert én egy háziasított állat esetében is így érzek), de sosem szabad elfelejteni, hogy ezek nem háziasított állatok, az őseik nem éltek az emberrel együtt. Tiszteletben kell tartani a valódi természetüket és akként kezelni őket. Tisztelettel és nem háziállatokhoz való hasonlítgatással, azonosítással. Mert nem csak a méretükben különböznek!