Ha az evolúció mindig a tökéletesre törekszik, mi értelme volt a nem csúcsragadozóknak is fennmaradniuk?

Az evolúció nem a tökéletességre törekszik, hanem arra, hogy az adott élőlény a lehető leghatékonyabban túl tudjon élni, az aktuális környezetben.

A kérdésre: A felszíni élővilág energiaforrása a Nap. Miért írtam oda, hogy felszíni? Azért mert az óceánok legmélyebb pontjaira (mint pl.: Mariana-árok), már nem jut le annyi napfény ami energiául szolgálhatna. De térjünk vissza a felszínre. Szóval a Nap az energiaforrás. A ragadozó húst eszik, és azzal jut energiához. Ahhoz, hogy ő energiával teli húst tudjon enni, kell növényevő, ami a növények által hasznosított napenergiát felveszik. A növények pedig ugye fotoszintetizálnak.

Vagyis, ha nincs növény, akkor a növényevő nem jut táplálékhoz, ezért kihal (eleve ki sem fejlődtek volna), ha pedig nincs növényevő a ragadozó nem tud hozzájutni a nap növények által hasznosított energiájához. Ha ragadozó nincs, akkor pedig az elszaporodott növényevők, megeszik az összes növényt, és a táplálékhiány miatt pusztulnak el. Ez a természet törékeny egyensúlya. Ha kiveszünk egy láncszemet, akkor az egész borul. Persze több faj is betöltheti ugyanazt a funkciót, így ha csak néhány faj hal ki egyszerre nem borul az egész rendszer, de ha mondjuk az összes növényevő kihalna, akkor legfeljebb a növények maradnának fent, mivel olyan gyorsan nem tud alkalmazkodni az élővilág, hogy hirtelen pótolja a hiányt.

És miért a Nap az energiaforrás? Azért mert az adott körülmények között ez a leghatékonyabb módszer.

Itt minden már az emberen múlik, hogy mi lesz a többi állattal, élőlénnyel.

Az meg, hogy mi úgy döntünk, hogy megvédjük az összes állatot, hozzátartozik a csúcsragadozói szerepünkhöz?

Valószínű az evolúció leragadt valahol, és az értelem felülkerekedett rajta.