Légyölő pókszázlábu?! Segitség!

Én továbbra is azt tanácsolom, hogy ne csinálj semmit. Ők nem csótányok, önkorlátozó a populációjuk, nem fognak annyira elszaporodni, hogy tele legyen velük a lakás, mert a lakás relatíve zárt ökoszisztéma, és ha túl sokan vannak, vagy éhen halnak szegények, vagy elköltöznek. Ezen felül tényleg hasznos, a molyoktól elkezdve a csótányokon át a legyekig, szúnyogokig mindent megesznek. Kárt pedig semmilyen formában nem okoz, nem rágja a bútorokat, tapétát, nem eszi meg az emberi fogyasztásra szánt ételt, nem fúrja be magát sehová, nem hangos, nem büdös, betegséget nem terjeszt, sem a csípésével, sem a jelenlétével. A csípések iszonyú ritkák, tekintve, hogy a csáprágója nagyon nehezen tudja átlyukasztani az emberi bőrt, és maga az állat is rejtőzködő természetű, ha veszélyt érez, menekül, nagyon gyorsan. Az egyetlen mód, hogy megcsípesd magad, az, ha konkrétan kézbe veszed, és megszorítod, hogy ne tudjon elfutni, de ezt ha akarod sem tudod megtenni, mert gyorsak. Esetleg az történhet még meg, hogy álmodban ráfekszel, de ennek is minimális az esélye. Van egy olyan szokásuk egyébként, hogy ha éppen a falon másznak, és hirtelen felkapcsolod a villanyt, megijed, ledobja magát a falról, és elszalad. Szóval látni sem sűrűn fogod.

Én személy szerint örülök, ha látok egyet a lakásban, mert rendkívül érdekes állatok, és megférünk egymás mellett, felesleges megölni.

Én a pókokkal is barátságban vagyok a szobámban, csak az ágyamtól takarítom ki őket, a felem fél-egy méteres környékén.

Szívesen telepítenék ilyet is a szobámba, mert ez legalább nem hálózza be a sarkokat teljesen. és levadássza a rovarokat.

De én megértem, ha valakinek undorító vagy félelmetes.

A megoldás az lehet, ha a szekrények/bútorok alá egérragasztós tálkát teszel.