Rovarfóbia és pókszázlábú. Bepánikoltam, mit tegyek?

Ha tényleg rovarfóbiád van, ilyenkor szerintem a legjobb döntés egy olyan embert hívni segítségül, aki nem fél tőlük.

Az előttem szóló embereknek üzenem: Sajnos egy komoly fóbiás embernek ezek a dolgok nem mennek ilyen könnyen, borzasztó nagy félelmet képes okozni ilyenkor akár csak egy légy vagy hangya. Ez a félelem pánik rohamba is torkollhat, így tényleg nagyon komoly tud lenni.

Pár perccel ezelőtt estem át életem egyik valaha volt legrémisztőbb élményén, ami szimplán annyi volt, hogy a fürdőszobában folyamatosan rám szállt egy ismeretlen, légy méretű bogár.

Az a gond, hogy az ember tisztában van azzal mennyire jelentéktelen, gyenge kis lények ezek és hogy nincs mitől félni, de ösztönszerűen gondolkodás nélkül az ember olyan szinten fél, pánikol, iszonyog tőle, hogy az kizár minden racionális gondolatot,megoldást. Nem marad semmi, csak a menekülés, pánikolás és segélykérés.

Merem remélni hogy a kérdező valójában nem fóbiás és szimplán csak fél attól a lénytől ami képes őt bántani. Senkinek nem kívánom ezt a bugyuta, de iszonyúan félelmetes fóbiát.

Bár régiba kérdés, de havesetleg mégvolvasod, nyugtasson meg, hogy nekem már volt szerencsém együtt aludni egy pókszázlábúval és túléltem, bár ezt lehet, hogy a néhai cicámnak köszönhetem ❣️

Nos egyszer arra keltem, hogy a cica felugrik rám és veszettül tapogat valamit a takaróm és a fal között. Sejtettem, hogy gáz van és kiugottam az ágyból. Az ágy közepén a lepedő nbegy óriasi, csíkos lábat találtam, Azt aztán a párnám alól is előkerült egy.. Nyilvánvaló volt, hogy a 60 kilómmal ledózeroltam valami pókszerű szörnyeteget, ami velem szeretett volna alukálni. Lábmérete alapján póknak kissé nagy volt, de akkor mi lehet???

A macska közben eszeveszetül nyüzsgött az ágy körül, én pedig hisztérikus esőtáncot járva próbáltam menteni az irhámat. Végül jó picire kuporodva feltelepedtem az asztal tetejére és onnan figyeltem a terepet, mire egy hosszú árnyékot láttam hangsebességgel futkorászni a szobavegyik végétől a másikig, fel alá. Macska utána...

Végül a lény kifáradhatott, mert megbújt valahol a varrógép asztalka alatt, de a macska kitartóan figyelte.

Végül is megmenekültem...

Miután a macskát nem izgatta tovább a dolog gondoltam, levadászta. Találtam is másnap reggel még néhany lábikót..

Szétaprította a jó cica a betolakodót.

Végülis nem csípett, bar ki tudja, mi lett volna, ha nincs a cicus. Elég trauma volt átélni ezt.