A galambok miért nem félnek úgy, mint a többi madár?

Mert már nagyon hozzászoktak az ember közelségéhez. Sokan etetik is őket, ráadásul azt tapasztalják, hogy az ember közelében van sok kajájuk. Jól járnak azzal, ha alkalmazkodnak.

És talán azért is, mert természetük szerint az ember társai. Az a galamb ugyanis, amivel leginkább találkozunk: egy "elvadult" háziállat. A háziasított szirti galamb leszármazottjairól van szó. Ezek az állatok "genetikailag" emberközeliek, hiszen az ember az elmúlt évezredekben(!) sajátos célokra válogatta, tenyésztette tovább őket. (Részben hasonló az eset a musztángokkal, amelyek az Amerikába vitt spanyol lovak elvadult leszármazottjai. Ezek "visszavadultságuk" dacára igazi háziállattá formálhatók megfelelő szakértelemmel (vö.: Monty Roberts, a suttogó), szemben pl. egy zebrával, amelyik bizonyos szintig szelídíthető ugyan, de - egyes kivételektől eltekintve - nem fog háziállatként viselkedni, mert a természete szerint "vad".)

A galamb is elrepül, ha közelítesz felé, nem engedi, hogy megérintsd.