Ti találtatok már esetlen, fiatal madarat?

Egyszer kisbaglyot. Már picit tudott repülni, nem hoztam el, de nagyon-nagyon cuki volt :). Abszolút semmi súlya nem volt, de felemelte a szárnyait, meg csattogott a csőrével. Próbált félelemetesnek látszani. Legszívesebben hazahoztam volna. Kuvik volt. Őt etették a szülei valószínűleg, csak már kirepülhetett.

Egyszer segítettem egy sarlós fecskének. Össze volt ragadva a szárnya legvége. Ez azért különleges élmény nekem, mert a sarlós fecske soha nem száll le. Csak ha fészkel. Alkalmatlan a lába a járásra. Talán ő is fiatal madár lehetett.

Valamint egyszer kosárból csináltam műfészket rigófiókáknak, és visszatettem őket a fára.

Kisrigót felneveltem, el is repült aztán tőlünk, egy ideig még a környéken járt, aztán teljesen elvadult.

Kis vércsét találtam, de úgy tudom, a ragadozó madarak nevelése nehezebb, a csont- meg tollszerkezetüket a nem megfelelő etetéssel tönkre lehet tenni, ezért elvittem az állatorvoshoz, hogy mit ajánl, hova vigyem, de sajna mire beértünk, elpusztult a kismadár. Az orvos megvizsgálta, és azt mondta, összetörte magát, mindkét szárnya törött volt, belső sérülései voltak, a hasán a bőr alatt hatalmas vérömleny. Ha élve ér oda, akkor se lehetett volna rajta segíteni :(

Nagyon nagyot esett, vihar verte le a fészket.

Igen, de tapasztalat nélkül sok marhaságot csinálhat az ember..

Egyszer egy angolkóros varjúfiókára nem jöttem rá, hogy angolkóros, nem adtam neki elég vitamint, csak minimális kálciumot, aztán utazás miatt átadtam egy madármenhelyre, ahol pedig elpusztult rövid időn belül..

Egy madár felnevelése, sérült kezelése elég nagy figyelmet, tudást kíván, és sok sok időt.

Fiókákra napi min.3-4óra, félóránként etetés, folyton hazarohangáltam.

Azért természetesen nagyon jó rézés, mikor egészségesen elrepülnek, és visszanéznek.