Mit csináljunk a kis galambokkal?

Elárvult fiókák felnevelése

Igen fontos! Ha a fióka nagyon kiéhezettnek tunik, feltehetoen fél nap óta vagy még hosszabb ideje nem kapott enni, akkor haladéktalanul (egy órán belül) próbáljuk megetetni, megitatni. Minél fiatalabb egy fióka, annál kevésbé tudja elviselni a tartós éhezést. Sajnos elofordulhat, hogy még él, de már annyira legyengült, hogy a táplálékot a szervezete már nem tudja feldolgozni, és emiatt az etetés után néhány órával elpusztul.

Mivel és hogyan etessünk?

A galamb-, gerlefiókákat (akárcsak a papagájokat) a szülok kizárólag a begyükbol felöklendezett begyváladékkal (ún. begytejjel), az idosebb fiókákat foleg a begyükben puhított magvakkal etetik. Ezért a nagyobb (már tollas) fiókáknak jól megfelel a következo „pempo” (elnevezés tolem): Teáskanálnyi búzadarát (grízt), kukoricadarát pár csepp vízzel felfozünk. Alaposan keményre fozött tojásnak a sárgáját, lereszelt fehérjét keverünk hozzá boven; ha kéznél van, adhatunk hozzá csecsemotápszert is. (Minden fióka neveléséhez fontos az állati fehérje-bevitel!) Ehhez adjunk még vitamint (Jolovit vitamincseppet vagy Laktiferm M+C vízben oldható port, mindketto állatpatikában kapható), valamint a kalciumbevitel végett igen fontos porított tojáshéjat (a jól kifozött tojás héját mozsárban megtörjük). Nagyon hasznos adalék még a reszelt sárgarépa, vitamindús és a beleket is rendben tartja. A nagyobbacska fiókának egyre nagyobb mértékben lehet mozsárban kissé megtört magvakat (kölest, búzát), durvább kukoricadarát keverni a „pempohöz”, és azt egyre szilárdabbra készíteni.

A fiókát megfelelo méretu dobozban az ölünkbe ültetjük, fél kézzel puha csorét óvatosan szétfeszítjük, és a nem túl puha „pempobol” készített galacsint elég mélyen a szájába toljuk. Begyének megtapintásával ellenorizzük, hogy eleget kapott-e. Vízigényét muanyag szemcseppentos flakonból vagy injekciós fecskendobol adagolt néhány csepp (vitaminos) vízzel elégítsük ki. A galamb-, gerlefiókát elég naponta négyszer, késobb háromszor megetetni, majd idovel fokozatosan rászoktatni a mageleségre. A magvak emésztéséhez tiszta homok, kölesszem nagyságú sóder is szükséges! (Akváriumban használatos sóder a legmegfelelobb.)

Az énekesmadár-fiókák legtöbbjével könnyebb lehet a dolgunk. A rovarevok fiókái (a magevo énekesmadarak legtöbbje is szinte kizárólag rovarokkal eteti a fiókáit, pl. a verebek is), ha elég kicsinyek, szerencsés esetben elso pillanattól hatalmasra tátott csorrel kérik az eleséget. Elofordul, hogy az elso néhány etetésnél még megilletodöttek, késobb azonban felismerik a csipeszben közeledo rovart és nagyra nyitják a csoröcskéjüket. Így nemigen tévedünk, ha az elso néhány etetést – ha van kéznél – felébe-harmadába vágott lisztkukaccal, ha ez nincs, kicsiny friss húsdarabkákkal (legjobb a csirkehús) vagy fott tojással oldjuk meg (a sárgáját darabosan fogjuk a (szemöldök- vagy bélyeg-)csipeszbe, a fehérjét lereszeljük és pici kekszreszelékkel vagy grízzel megszórjuk, hogy ne ragadjon). – Az itatást náluk is muanyag szemcseppentos flakonból vagy – óvatosan – injekciós fecskendobol oldjuk meg, vigyázva, nehogy megfulladjanak a vízsugártól (az üveg szemcseppento, ha eltörik, a szilánkjaival végzetes sérülést okozhat). Számos rovarevo fiókája nem is igényli a külön itatást, elegendo, ha a kukacdarabkákat a vitaminos vízbe mártogatjuk. Náluk is fontos gondoskodni a megfelelo kalcium-, ásványianyag-bevitelrol, pl. úgy, hogy a lisztkukacokat még pirított tojáshéjba is bemártjuk.

A fiatal, rövidke farkú fiókákat egy-két óránként etetnünk kell, három-négy óra már elég súlyos éhezésnek számít. Késobb fokozatosan ritkíthatjuk az etetést két-három órás idoközökre. Kezdetben fészekhez hasonlító bélelt dobozban pihenhet a picike, késobb kalitkában célszeru tartani, de a szabadon röpködést is naponta biztosítani kell a számára. A lisztkukac a fehérjén kívül zsiradékban is gazdag, energiadúsabb, mint a nyers hús vagy sok más rovar. A fott tojás sárgája a fehérjén és zsiradékon túl még fontos vitaminokat is tartalmaz. Természetesen adhatunk egyéb kisebb rovarokat, legyeket, nem mérgezo hernyókat, sáskát, szöcskét, hangyabábot, szárított bolharákot stb. is. Csontkukacot ne adjunk, mert a nem megfeleloen tisztított, elokezelt csonti a tenyésztési módja miatt súlyos fertozéseket terjeszthet! Párizsit se adjunk, mert a kismadarak a só bevitelét igen rosszul turik! – Az eleven rovarok etetésénél még arra is vigyázni kell, hogy a rovart vagy roppantsuk meg, vagy vágjuk ketté, nehogy az élénken mozgó rovar, kukac a fióka emésztorendszerében kárt okozzon! Persze mikor már önállóan eszik a fióka, akkor maga öli meg a kukacot, bogarat. A feketerigó közismerten sok földigilisztát fogyaszt, azonban a giliszta etetése veszélyes lehet (a légcsoférgek köztigazdája), csínján kell bánni az etetésével. A nagyobbacska rigó-, seregélyfiókák szívesen esznek magvakat (köles, zabpehely, kendermag), apróra vágott alma-, cseresznyedarabkákat is.

Néhány magevo vegyes táplálékkal, tehát begyben puhított apró magvakkal és rovarokkal is eteti fiókáit. (A magevo madarakat kúpos csorükrol lehet felismerni.) Ezeket a fiókákat mi is vegyes táplálékkal etessük, vagyis a galamboknál ismertetett „pempovel” és lisztkukac-eleséggel. Néhány etetés után a fióka többnyire úgyis kiválasztja, mi a jó neki, és ennek megfeleloen egyikkel vagy másikkal folytathatjuk a táplálását. Az irodalom szerint a zöldikék kizárólag mageleséggel etetnek. Én ennek ellenére (boldog tudatlanságban) probléma nélkül felneveltem egy zöldike-fiókát vegyes táplálékon, szívesen ette a félbevágott lisztkukacot is, majd felnott korában rátért a papagájeleségre.

Hogy melyik énekesmadár mivel eteti fiókáit, erre nézve azt hiszem, egyedülállóan gazdag leírást találhatunk Schmidt Egon Madárlexikon c. kiváló könyvében. Már csak az a nem kis probléma, hogy eldöntsük, melyik énekesmadár fiókája is a kis gondozottunk.

Nem utolsósorban fel szeretném hívni a figyelmet a higiénia fontosságára! A táplálék, ivóvíz tisztaságára, jó minoségére éppúgy ügyelni kell a madárfiókánál, mint az ember csecsemojénél, hiszen mindegyikük immunrendszere fejletlen. Ezért ügyeljünk, hogy romlott tojás, szagos hús, penészes eleség semmi esetre se maradjon elottük! A nedves „pempo” is csak hutoben tartható (és persze csak meglangyosítva etetheto), mert a penészgombák igen hamar elszaporodhatnak rajta. Nem csak a láthatóan penészes eledel okozhat súlyos betegséget!

Végezetül: a felnott fióka szabadon eresztésénél ügyeljünk rá, hogy a környezetben legyen ivóvíz, viszont lehetoleg ne legyen macska; és arra is tanácsos gondolni, hogy a gerlék, a rigók igen agresszíven uzik el a „betolakodó” új fajtársukat!

[link]

Nálunk árván maradt egy kisgalamb, de sajnos nem sikerült megmenteni, hiába próbáltuk etetni-itatni szegényt, nem fogadta el...

Remélem, ti nagyobb szerencsével jártok.

Idióták...

Szóval attól függ, hogy esznek-e, hogy mennyi idősek! Ha már elmúltak 25 naposak, akkor simán elfogadják a kaját és esznek is.

Ha fiatalabb, akkor magkeverék dara, főtt tojás összekeverve jól fellágyítva, fecskendővel a begyébe adagolni.

A világon a legkönnyebb dolog egy galambot felnevelni.

Mekkorák a fiókák? Képet tudnál készíteni róluk?