Vadgalambnak mennyi a költési ideje? Az udvaromban készít fészket egy vadgalambpár. Egy tartóoszlop tetejére építik. Már majdnem kész van a fészek, de az oszlop hamarosan el lesz véve 1-2 méterrel arrébb.

Valószínűleg balkáni gerle (Streptopelia decaocto).

18-22 nap a költési idejük.

[link]

Szia!

A galambok, de más madarak is, ha úgy érzik felfedezték a fészküket, otthagyják azt és újat építenek, a tojásokat és a fiókákat pedig veszni hagyják. Azért csinálják ezt, mert ha ez a fészekalj el is pusztul, az új költésnek van esélye életben maradni. Ha azt akarod, hogy ott költsék ki a fiókákat, egészen a fiókák kirepüléséig kell várnod, (mivel a galambfiókák fészeklakók) ami körülbelül másfél hónap.

A felépített fészket arrébb teszed, akkor nem fognak vissza menni, ha van benne tojás akkor sem. Viszont amikor kikelt a tojásból a kismadár, akkor már arrébb tud menni magától is és arrébb is teheted, megkeresik bárhol is van és felnevelik. Viszont ha mozgatjátok a fészket akkor lehullhat az egész mindenestől onnan.

Igaz a kisgalambot akkor is meg tudja keresni ha a közelben van és nem pusztult bele a zuhanásba.

A galamb fészket semmi nem rögzíti oda, legfeljebb amikor a kis galamb tele kakilja és az kifolyik a kicsi botok közül, az ragaszt rajta valamennyit.

Egyébként már kipróbáltam a saját galambommal, aki velem lakik.

Egy műanyag dobozba rakattam fészket velük. Aztán próba képpen tojásostól és rajta ülő hozzám szokott galambbal együtt átvittem a másik szobába. A szülő madár kilépett a fészekből, a dobozból és ment a másik szobába keresni az eredeti helyén a fészket. Hiába látta, benne ült de azt úgy nem fogadta el sajátjának mert nem az eredeti helyén volt. Csak akkor ült bele, ha pontosan arra a helyre tettem vissza ahol az a tojás rakásakor volt. Különben a régi helyén kereste, hiába látta, hogy ott van alatta a fészek, nem fogadta el a sajátjának.

Egyébként a galambok minden alkalommal új fészket szeretnek rakni. Sőt nálam is (a hozzám szokott galambok) a költési időszak után máshol raknak új fészket. Aztán legközelebb rá tudom venni őket, hogy megint oda rakják ahol korábban volt, de ők próbálnak mindig újabb helyet keresni neki.

Itt (a végén) lesz egy videó a galambomról, ezen a felvételen még nem volt dobozban a fészek. Viszont azt lehet látni, még tőlem is mennyire védi a mű tojásokat. Közben lehet hallani a vége felé, ahogy turbékolja amit tőlem tanult, a nevét, hogy "gyönyörű". :)

Ez a madár nálam nőtt fel három napos korától kezdve és nem látott más valódi galambot (csak az első három napban), én neveltem etettem meleg vizes palack pótanya mellett. Kézben volt napi rendszerességgel, mert csak úgy tudtam életben tartani. kicsiként néhány óránként kellett etetni, amikor lapos lett a bögye, kézből a csőrébe adogatva egyenként a magot. Már nem is tudom.. eleinte talán búzadarát kapott vízzel keverve, ..talán műanyag fecsiből.. már rég volt, nem is tudom már pontosan. Ez még 2008 őszén történt, amikor elment az anyja a kicsi teljesen kopasz csupasz újszülött csibe galamb mellől és elég hideg őszi nap volt akkor.

Lehet, hogy vissza jött volna a mama, vissza szokott jöni máskor más fiókáknál. Az soha nem zavarta ha megfogom.

Aznap hideg volt és féltettem, abban a az időszakban éppen itthon voltam munka nélkül így jutott időm rá. Megérte!

Olyan lelki kapcsolat épült ki azóta a nevelt galambommal, hogy sokszor azt mondom, ha meg tudna szólalni, olyan volna mit egy ember. Különösen nagyon értelmes és okos galamb. Elvont dolgokat is megért. Olyant mint megsértődik ha olyant mondok neki.

Pl. nekem ugrott régebben, csípett-harapott és vert a szárnyával, amikor tanítottam neki a nevét kimondani és eltévesztette, aztán én is úgy mondtam neki, rosszul.

Figyelte a szót mint egy papagáj amikor tanítják és ismételgette. Mondtam neki sokszor és ő is próbálgatta. Aztán volt amikor nem mondta ki végig hanem elharapta, hogy "gyöny.rü". Aztán mondtam neki megint rendesen de ő elharapta megint.

Végül mondtam neki ahogy ő mondta vissza. Erre nekem ugrott durván, hogy miért csúfolom.

Máskor meg azon sértődött meg amikor már kezdett nagyfiú lenni és mindent megugrott, aminek ujjai voltak, kezünket lábunkat, csak emlékeztesse a madár tollaira, különben mindegy volt neki eleinte mi az csak csinálhassa.

Egyik alkalomal ült az ajtó tetején és mutattam neki a két kezemmel ahogy egyik felül másik alul és úgy csináltam ahogy a madár szokott alá fordítani közben és mutattam a közben szokásos szárny csapkodást. Erre nekem repült és össze-vissza vert, hogy ne csúfoljam ki őt.

Sokszor amikor mondok valamit, figyeli és megérti, hallgat rám.

Éppen készültem elmenni itthonról és kiabált az ablakban, hogy ki akar menni. Mondom neki, hogy most nem. nem szabad! Erre oda kapja a fejét és úgy néz rám, "én nem csináltam semmit, mit nem szabad?"

Ezt akkor szoktam mondani neki, amikor valami olyant tesz amit nem kéne. Megértette, hogy annak a szónak ott nincs helye.

Komolyan mondom, sokszor olyan értelmesnek látszik a viselkedése mint egy ember.

Igaz, itt nevelkedett fel és tőlem hallott, tanult mindent.

Nagyon okos madár. Mondhatni intelligens.

Olyan dolgai vannak amit csak vele élve lehet megismerni.

A párja is itt él már régóta de az a lány galamb meg sem közelíti gondolkodásban és értelemben.

Már 6 és fél éves a drága "kis" nevelt madár "fiam".

itt a videó:

https://www.youtube.com/watch?v=bCVcE5OQASo

Itt csak az látszik, hogy mennyire védi a fészek környékét, ebből semmi más különösebben nem jön le, Legfeljebb az hallatszik a vége felé, ahogy a tanult dolgot mondja elég érthetően turbékolásként miután engem elkergetett és megy vissza a fészekbe, hogy gyönyörű, gyönyörű.

Nagyon sok szeretetet kapott tőlem és mindent megteszek a kedvében amit lehet. Ezt most mind vissza is kapom tőle.

Ma volt egy aranyos történet.

Reggel a "Gyönyörű" oda ült az ablakba és amikor elkezdtem mozgolódni az ágyban, kiabálni kezdett, hogy ki szeretne menni. Álmosan oda mentem és félig kómásan szótlanul kinyitottam neki az ablakot, de nem mozdult.

Aztán jöttem rá, hogy hiányolta a puszit. :)

Máskor amikor kimegy, mindig megsimogatom, finoman megszorongatom és becézgetem, mielőtt kirepül, kap egy puszit a kis pofijára.

Most ez majdnem kimaradt, de kikövetelte. Aztán már ment is. :)

Mivel itt biztosan állatkedvelők vannak, ezért leírom a legújabb kedves lépését a galambomnak.

Mostanában elkezdte bővíteni az aktuálisan használt fészkét.

Először elbontotta a régit, amiben korábban nem született kismadár és azt az anyagot használta az új fészekhez.

Amikor az elfogyott, akkor időnként kintről hozott botokat de nem mindig van nyitva az ablak, mert elég hűvös van.

Akkor kezdett mindent elhordani a lakásból, amit fészek építésre alkalmasnak talált.

Vitte a vékony csavarhúzót, a kicsi csipeszt, vékony fúrót és vékony ecsetet és amit csak fel tudott túrni itthon. Aztán megelégeltem, hogy mindenhonnan lever keresés közben sok mindent és pakolni kell utána.

Közben az erkélyen mindig próbálkoznak kinti idegen galambok fészkelni, csak éppen nem hagyom mert utána nem lehetne járni a kosztól. Azokat nem lehet betanítani, hova lehet pottyantani és hova nem, mint ahogy a bentiek nagyjából megtanulták. Viszont a fészket a kinti idegen próbálkozók is mindig félig vagy teljesen felépítik és ott maradnak a botok, amíg el nem takarítom.

Most is volt kint fészek anyag, amit behoztam. Jó alaposan lezuhanyoztam a botokat és kiáltottam a gyönyörűnek, gyere gyorsan, hoztam valamit. Máris repült nagy slunggal és azt sem tudta hol szálljon le nagy örömében, végül rászállt a kezemben lévő botokra. Letettem az előszobában a kisebbik szoba előtt. Hadd örüljön a gyönyörűm, hogy lesz mit a fészekbe hordani. Aztán bementem a kisebb szobába, amitől nem sokkal távolabb voltak letéve a botok.

A Gyönyörű fogta egyenként, bejött a szobába hozzám minden egyes darabbal egy pillanatra, aztán ki vitte és futott a másik szobába vele a fészek felé.

Utána jött vissza és minden egyes alkalommal újra és újra bemutatta nekem a botot a csőrében és azért külön oda lépett a kisebb szoba felé, hogy lássam, mennyire örül neki. Mindig megdicsértem valami általa ismert szóval.

Később amikor behozta pár lépésnyit már meghajolt vele, aztán ment tovább a fészekbe. Később már kétszer is pukedlizett vele, mielőtt elindult volna, hogy a helyére a fészekbe kerüljenek a botok.

Szinte megköszönt minden egyes darabot külön külön, mert látta amikor behoztam kintről a köteget, ugyanis akkor jött utánam és egy botot ő is hozott velem együtt is és látta azt is, hogy vittem a fürdőszobába a többit és jött nézni, ahogy ott mosogattam.

Tisztában volt vele, hogy azt neki készítettem és látta, hogy dolgoztam vele. Ő bejött és megköszönt minden egyes darabot megmutatni, amit elvitt a számára lerakott kupacból, pedig az kieső út volt neki, ahova pár lépést be kellett jönni és kimenni utána. :)

Ezért mondom, hogy értelmes és nem csak ösztön lény, mert akkor behordta volna egyenesen a helyére, de nem néz be minden egyes darabbal hálásan hozzám. Csupa szív és lélek ez a kismadár. Hihetetlen mekkora szeretet van benne. Dehát így látta tőlem is saját magával kapcsolatban. Kiskorától fogva mindig így bántam vele és nem úgy mint egy állattal szoktak sokan. Persze tisztelet a kivételnek, mint itt szinte bármelyik állatszerető ember.

:)