Találtam egy galambot és nem tud repülni, mit tegyek?

Na akkor a fejlemények.

Nem beteg a madár és nincs eltörve a szárnya. Egyszerűen még kicsi és ezért nem repül biztosan. Előbb egyik szobából a másikba repült, csak még lezuhan, de már jobb.

- Megetettem, kb egy evőkanálnyi kölest kapott, ivott is, meg kapott vitamint.

- Beszéltem egy egri emberrel, aki galambokat, madarakat ment és kiderült, hogy a fősuli mellett találtak egy ugyan ilyen galambot pár napja, valószínűleg az ennek a testvére. Kieshettek valahonnan, vagy valami történt.

- Már egész jól elvan, jön-megy, felfedezi a szobát, a vállamra ugrik stb.. Sétáló kis tollzsák lett belőle, nagyon aranyos.

Ha meg az erkélyem tele lesz szarva, akkor nem a madarakat fogom hibáztatni. Ha nem lenne a klotyó feltalálva mi meg a fűbe szarnánk. Arról meg nem a galambok tehetnek, hogy megépültek a nagyobb városok, aztán az ember minden szemetet kihajigál, ezek meg rámennek. Ezek csak állatok, és az emberi tevékenységhez alkalmazkodtak. Az meg mitől jobb, hogy van 7 milliárd ember a földön, annak a fele éhezik, de azért kölykedzik. Aztán az egyre gyarapodó népesség miatt egyre több erdőt felégetnek a földművelés miatt. Persze ezt most nem érzékeljük, majd a későbbi generáció megszívja. Utánunk az özönvíz, nemde? Szerintem az ember az ipari forradalmak óta több kárt okozott ennek a bolygónak, mint az összes galamb együtt véve. Csak túl arrogáns és pökhendi ahhoz, hogy ezt belássa. Na meg azt, hogy bizonyos állatok pont miattunk kényszerülnek ilyen-olyan helyzetekbe. Kukázó medvék, mosómedvék, mókusok, majmok, galambok...

Értem én, hogy bosszantó ha röptében leszar egy madár, de nem akarattal teszi, nincs benne mögöttes szándék, csak simán éldegél. Most ezért nem fogok megutálni semmit, főleg nem meghalni hagyni. Engem csak az bánt, hogy az emberek úgy néztek mint valami leprást. De ez nagyon tud fájni.