Van két hullámos papagájom, még szeptemberben kaptam őket, de még mindig félnek tőlem (és a többiektől). Azóta már javult egy kicsit, de mit tegyek, hogy gyorsabban szokjanak meg minket?

hát az enyémek jobban mondva enyém és tesómé pár hónap alatt kézre ült, persze csak a ketrecébe, tesómé, övé fiú ő sokkal később, persze ő kb egy hónappal hamarabb lett mint a lány... és kint is megmaradtak az ujjunkon meg a vállunkon, de aztán sikerült véletlen megrémíteni őket és azóta max csak a ketrecben ülnek az ujjunkra.. de naponta reptetjük őket és bár igaz hogy nincsenek egy ketrecben de egymás mellett vannak a szekrény tetején, és ott nem riadoznak ott sokkal nyugodtabbak. foglalkozni meg sokkal többet kellene, én úgy szoktam hogy ha nem vagyok bent vagy nem érek rá hozzájuk dumálni hogy bekacsolom nekik a tv-t vagy számítógépről indítok valami filmet és azt nézik... bár van hogy nem tetszik nekik ha én filmezek mert olyankor rájuk sem nézek.. és arra nagyon betudnak vadulni ha nem ők vannak a középpontba, vagy hátat fordít valaki nekik.. szóval próbálj többet foglalkozni velük, beszélj hozzájuk, ha félnek tőled akkor először csak a ketrec vagy kalitka mellé vagy az oldalára tedd a kezed de nagyon vigyázz a tetejére sose tedd, attól is nagyon megriadnak... aztán ha már nem félnek tőled úgy hogy te kívül vagy ők meg belül, akk megpróbálhatod hogy bedugod az ujjad a rácsok között vagy óvatosan de tényleg annyira óvatosan hogy még te is alig lásd hogy mozog a kezed, dugd meg a kezed hozzájuk, én úgy csináltam hogy összeszorítottam ökölbe a kezem és csak a mutató ujjam volt kinyújtva és a ketrec alja, másik fele felé dugtam a kezem mint ahol ő volt... ha megriad akkor vagy húzd ki vissza a kezed vagy meg se mozdítsd, aztán mikor már megszokta a kezem ugyan ezzel az egy ujjas nagyon lassú módszerrel odanyúltam a begyéhez és a szárnyához és megcirógattam, aztán ha ezt tűrte akkor jó darabig csak ennyit csináltam utána szintén egy ujjal megsimogattam a fejét, majd a hátát, aztán mikor már ez sem zavarta akkor ahogy ült az ülőrúdján a lába alá dugtam szintén az eddig használt ujjam úgy hogy a rúd alá nyúltam és a pici lábujjait lefejtettem a benyújtott egy ujjammal és ezzel rávettem hogy ráüljön, és így ült rajta sokszor sokáig, volt hogy több órát... olyan is volt hogy feküdtem az ágyon, hasra tett kezekkel és néztem egy filmet és ő meg ott ült az ujjamon és bámulta ő is... bár ekkor már ketrecen kívül volt... aztán sajnos hajba kaptam tesómmal valamin amit nem részleteznék úgy hogy ott voltunk előttük, és azóta nagyon bizalmatlanok...:/ de ha ritkán tudsz velük törődni és vagy nem tudsz ott lenni és beszélni hozzájuk akkor kapcsolj nekik tv-t vagy gépről filmet ahogy én is csinálom... az lefoglalja őket ha nem vagy ott, legalább is az enyémeket igen, ha meg bent vagyok akkor nem tetszik nekik a film, olyankor velem foglalkoznak csipognak és lesnek rám... röptetni naponta egyszer röptetem őket, és enni is napi egyszer kapnak annyit ami elég másnapig nekik úgy hogy kiengedem, de egyszerre csak az egyiket mert akkor az életbe se fogom meg őket, szóval kiengedem, és mikor úgy gondolom hogy eleget volt kint akkor adok neki enni és olyankor visszamegy, így azt is tudatom vele hogy hova kell visszamenni ha éhes vagy álmos ( volt olyan hogy este 8 körül tudtam kiengedni és akkor enni adtam neki azt kijött majd visszament kajálni majd megint kijött egy egyszer csak azt vettem észre hogy alszik bent a rúdon, pl ma is eljátszotta az egyik, hogy elfelejtettem hogy ki akarom engedni és adtam neki kaját aztán jutott eszembe hogy előtte ki kellett volna engedni, aztán mikor bekajált kiengedtem és szenvedett egy sort kint egyszer csak fogta magát és bement a rúdjára és lesett az ajtóra és mikor odamentem hogy becsukjam, meg sem rezzen, nem akart kijönni... és ilyenkor nem is igyekezik azon hogy meglógjon ha rá akarom csukni az ajtaját... aztán ha egyik megvolt akkor kiengedem a másikat is...

így igaz, és kedvesen, lágy hangon beszélgess velük, hozzájuk, és minden jó lesz... és ha még nem akkor egy idő után észre fogod venni hogy próbálnak hangot utánozni... nekünk egyik azt hiszem december a másik meg január vagy február óta van meg és azt vettük észre hogy hugom nevét meg egymás nevét próbálják csipogva mondani, utánozni... ha külön vesszük őket akkor keserves hangon hívják egymást egymás nevét mondogatva... ás persze az "anyád" szót már próbálják mondogatni de csak nekem, mert én szoktam k anyázni ha valami nem sikerül...:D de sajna még nem az igazi a beszélőkéjük, azt mondják úgy beszélnek mint ha hangtorzítóba beszélnék, de ők még csipognak de egyre érthetőbben csipogják ki egymás nevét... ( de nem ám a saját nevét mondja egyik se.. hanem a társáét...:D