Hogy szoktassam őt kézre?

Az én madarmnál nem retteghet jobban a kéznél. Úgy csináltam, hogy mindig, kb 1-2-3 óránként betettem a kezem a kalitba kb fél percre vagy csak 15 másodpercre.. Csak szimplán, nem nyúltam hozzá amadárhoz csak betettem a kezem. Szokja. És a kezdeti őrült menekülés után kezdett kicsit megynyugodni. Az volt a baj, hogy nap végére mindig kezdte megszokni a kezem, aztán másnap reggel megint ment előlről a dolog, ugyanúgy parázott, elbújt de volt, hogy csak simán összerezzent (de már nem ment el!) - így kell, hetekig, aztán tyúkhúrt kapott kézből, elveszi, mert szereti, először jó nagy csomagot kapjon, hogy ne lássa a kezed. Aztán egyre kisebbet, és meg fogja szokni a kezed hogy azzal adsz kaját. A második lépés, hogy ne érj hozzá a madárhoz. Ha röpteted, csak engedd ki, ne te vedd ki. Gyűlölik a fogást az elején. Amikor a kalit tetején van, repkedett, meg fog éhezni, tegyél a kalit tetejére zöldet, amit szeret. Aztán nyújtsd felé. Persze hogy el fog repülni sokszor, de kb 1-2 hét után maradni fog és talán elveszi. Harmadik lépés: amikor nagyon éhes, tegyél a tenyeredbe kölest, elég sokat. tedd a kezed a ketrec másik végébe, távol tőle, ahol a madár van, észre fogja venni a kölest. Ha retteg is, de a túlélés sok dolgot legyőz. Lehet hogy megint elszáll, de ezek nagyon gyankvóak, tudja hogy ott a kaja, csak nem akar a kezedről enni- de akkor is te győzöl, csak bírd idegekkel és türelemmel. Én épp amikor már fel akartam adni (kb fél órát ültem a kalit mellett kalitkára tett bal kézzel, hót' el volt már zsibbadva a karom) erre ráugrott a kezemre és ette a magokat!!!!!! Persze nem mertem mozdulni. Közben végig figyelt, ő is ideges volt. Amint befejezte a kaját, elment. Onnantól hagytam hogy feldolgozza a dolgokat, hogy jé, nem bántották és sikere lett. Másnap is eljátszottuk ezt, előlről kezdtük, parázott megint, majd ugyanaz lett az eredmény, de most már hamarabb ment a kezemre.

Most ott tartunk, hogy a kalit felé nyújtom a kezem és ő ráugrik, elkezd a vállamig futni, majd vissza, Van, hogy tollészkodik, énekelget, mert kezd annyira nem gyanakodni. De önként még annyira nem akaródzik, de ha én kezdem, akkor hagyja, engedi, megtűr és már a fejemre is száll többször, oda mindig önként megy - nem értem, miért jó a fejre ülni. Valamint tetszik a fejen hordott ékszer, pl szemüveg, fülbevaló, azzal lefoglalja magát hogy csipkedi - csak ne tudjon kivenni és lenyelni belőle dolgokat, szóval az lefoglalja és elvan. Kb 1 órát is kibírhat rajtad és nem akar elmenni. Mi most itt tartunk.

Az enyém kezdetben már akkor röpködött és pánikolt a kalotkában, ha kb 5 méterre tőle emeltem a kezem. sokkot kapott és törte magát most meg vígan elvan. De minden nap játszd be (amikor szabadon van) hogy kézből adod a kölest.

Nekünk is az volt a vízválasztó.

Türelemet és kitartást-