Régen hogyan tanították be a hollókat/galambokat levéltovábbításra, honnan tudták az útvonalat?

Nem vagyok galambasz, es nagggyon nagyon reg hallottam...a lenyeg...sehogy

csak a hazautat tudjak

szoval van egy galamb ameik kikell, es egy feszekben eli az eletet....legyen ez a hely pl pest...

aztan elviszik pl miskolcra vagy kaposvarra vagy barhova...

rakotik az uzenetet, es a galasmb sehova nem megy, hanem csak haza, vagyis pestre...a fold magneses mezoje vagy mi alapjan tajekozodik asszem...vagyis ne ugy kepzeld el hogy azt mondjak neki hogy menj miskolcra a kossuth utca 32 ala, hanem elviszik, rarakjak az sms-t es csak hazamegy...:D:D

de nezz utana mert ez nagyon sarkitva amit irtam

a válaszoló jól írta. a középkorban pl. két ember úgy levelezett, hogy cserélt egy csomó galambot. oda érnek vissza, ahol nevelkedtek. fontos üzenetnél többet is indítottak, hogy a levél biztosan célba érjen, mert útközben azért el is pusztulnak közülük.

a földmágnesesség alapján tájékozódnak (ahogy a költöző madarak is), ha egy széllökés pl eltéríti őket más irányba, akkor rövid időn belül visszaállnak a pályára.

A galambok mindig visszatérnek arra helyre (dúcba) ahol születtek, és ahol esetleg a párjuk is van.

A tájékozódáshoz a Föld mágneses mezeje mellet a táj sajátosságait is figyelembe veszik.

Magasról nézve a táj olyan mint egy térkép. Utakat, folyókat, nagyobb épületeket és egyéb tárgyakat figyelnek.

Ezenkívűl a Nap állása is segít betájolni a pontos irányt.

A szülő városba érve már az ismerős hangok és szagok is segítik megtalálni a pontos helyet.

Arról, hogy a hollókat is használták volna ilyen célokra még nem hallottam. Ők nem ragaszkodnak annyira egy bizonyos helyhez.