Én voltam béna?

Ha úgy van, ahogy leírtad, akkor szerintem nem te voltál a hibás. Elképzelhető, hogy az előéletében történt valami amire emlékeztetted, pl rosszul bántak vele, erősen megfogták stb. A legjobb megoldás így látatlanba az volt, amit cselekedtél, hogy beadtad a fajtársai közé, ahol talán megnyugszik.

Azt ajánlom, ha ennyire szeretted, hogy esetleg szerezz be egy másikat, akit csak is kizárólag egy rendes tenyésztőtől veszel, nagyon fiatal korban. A legjobb az volna, hogy ha kézzel neveltet sikerülne találnod, csak azt az ilyen olcsóbb madaraknál nem sokan vállalják be, mert gyakran többe kerül maga az etetőtáp, mint a madár. De ha nagyon fiatal madarad szereznél, azzal is biztos jó barátságot tudnál kialakítani :) Remélem kicsit megnyugtattalak.

Az enyém is szelíd, 2 és fél hónaposan vettük, és kevesebb mint 3 hét alatt megszelídült. 4 hete van nálunk. A madárhámot nemigen komálja, de azért szoktunk sétálni a szabadban úgy hogy a vállamon ül.

Hím, és tarka vadszínű. Nagyon aranyos, nagyon szeretjük. :))

Sok sikert hozzá! :D :)

Leírom, én hogyan szelídítettem meg, hátha segít valamit:

Az első pár nap békén hagytam, amit ugye már mindenki tud. Aztán azt csináltam, hogy betettem a kezem a kalitba, és benttartottam egy ideig. Aztán, (ugyan az nap, csak pár perccel később) benyújtottam neki egy kis fürtös kölest. Először még nem evett, de pár perc múlva elkezdett érdeklődni, és a kezemre mászott, hogy hozzáférhessen. Minden nap etettem így fürtössel, majd egy kicsi fürtöcskét leszakítottam belőle, így szinte már a kezemből evett. Ez is csináltam pár napig, majd egy zabszemet nyújtottam neki a kezemből, és elfogatta. Egy párszor így is etettem, majd azt kezdtem el, hogy a tenyeremet megtöltöttem magkeverékkel, és úgy is etettem pár napig, de a simogatást még mindig nem engedte.

Majd amikor már vagy 2, 2 és fél hete volt nálam, bátor voltam és óvatosan kivettem a kalitból úgy, hogy a kezemen ül. Sajnos nem maradt a kezemen, felrepült, és mivel még nem is nagyon repült életében, nem tudta szabályozni a magasságot, így nekiment a plafonnak. Repkedett körbe-körbe, és néha-néha beverte a fejét a plafonba, nem tudta szabályozni a repülési magasságát, így egyszer alacsonyan repült, aztán meg fel egészen a plafonig. Majd leszállt a szekrény tetejére. Nos, ez az első reptetés nem volt valami kellemes a számára.

A kezemet felé nyújtottam, és levettem a szekrényről. Elég sokkos állapotban volt, és erősen zihált. Hányt is. Öklendezett, megrázta a fejét majd a sok köles szana-szét szóródott. Persze nekem kellett feltakarítanom, de ez most nem lényeg.

Nagyon sajnáltam, de ez többször nem is fordult elő. Másnap már jobban a kezemen maradt, de a simogatást még nem engedte. Azt csináltam, hogy óvatosan megsimogattam, persze megcsípett, de kapott jutalomfalatot. Ezt pár napig csináltam, és megértette, nem lesz semmi kára abból, hogy hagyja magát simogatni. Egy héttel később már teljesen szelíd lett, bármikor engette simogatni magát.

Aztán elkezdtem egyre többször vakargatni a nyakát, amit nagyon meg is szeretett, ma meg már szabályosan kéri hogy vakargassam.