A gólyák hogy bírják az egész napos ácsorgást a tűző napon?

A gólyák kiválóan alkalmazkodtak az egész napos ácsorgáshoz a tűző napon, és erre több fiziológiai és viselkedési alkalmazkodást fejlesztettek ki.

Légcsövük megoldása: A gólyák légcsövei az emberi lényektől eltérően nem közvetlenül a tüdőbe nyílnak, hanem részben az ülepbe is, ami lehetővé teszi számukra, hogy hosszabb ideig álljanak, anélkül hogy túlmelegednének vagy kimerülnének.

Térdzárolás: A gólyák, amikor állnak, a lábukat befelé hajlítják, és az egyik lábukon tartják az egész testüket. Ez a térdzárolásnak nevezett viselkedésük lehetővé teszi számukra, hogy energiát takarítsanak meg, mivel nem kell folyamatosan izomfeszültséget fenntartaniuk a lábakon.

Árnyékban tartózkodás: Bár a gólyák általában állva töltik az időt, megpróbálják megkerülni a közvetlen napfényt, amikor lehetséges. Kerülik a tűző napot, vagy olyan helyekre repülnek, ahol árnyékban pihenhetnek. Ezzel csökkentik a túlzott hőterhelést és az esetleges túlhevülés kockázatát.

Szárnypergetés: A gólyák gyakran szárnypergetnek, ami segít a testhőmérsékletük szabályozásában. Amikor a szárnyukat mozgatják, a test körüli levegő mozgása segít hűteni testüket.

Fontos megjegyezni, hogy a gólyák a viselkedésüket és testtartásukat változtathatják a környezeti feltételekhez igazodva, például az időjárás, a hőmérséklet és a napfény erejének függvényében. Ezek az alkalmazkodások lehetővé teszik számukra, hogy hatékonyan megőrizzék testhőmérsékletüket és túléljék a tűző napon eltöltött hosszú órákat.

Több szempont is van. A legfőbb az, hogy míg az ember vére kb. 36 fokos és a 37 fok már hőemelkedés, a súlyosan magas hőmérsékletbe belehal, a madaraknak alsó hangon 40 fokos a testhőmérsékletük. Az oka ennek az, hogy a repülés roppant energiaigényes tevékenység. Pont ezért vándormadár a gólya, mert télen egyszerűen nem találna elég élelmet ahhoz, hogy a madarak között aránylag nagy testét felfűtse.

Tehát egy olyan meleg, ami nekünk itt Európában durva kánikula, neki teljesen normális.

Továbbá:

- a tollazata valamennyire szigetel

- gázlómadár. Bár a fehér gólya nem annyira van vízközelben, mint a fekete gólya és nem is annyi halat eszik, de ha nagyon melege van, beleáll a vízbe (meg lehet figyelni, hogy hűvösebb időben egy lábon áll, hogy megtartsa a teste melegét, nagy forróságban két lábon áll, hogy nagyobb felületen hűtse a víz - ebből is látható, hogy a folyton egy lábon álló flamingónak a hőség smafu, mert ha nagyon melege lenne, két lábon állna).

- le tudja fosni a saját lábát, az is hűti (nem vicc)

- ami a legkézenfekvőbb, ha nagyon melege van, repül pár kört, a menetszél hűti

- kinyitja a csőrét, és kelepel, ez picit olyan, mint kutyánál a lihegés, a hangszálai rezgésével a tüdejéig extra levegőmozgással hűt. A madarak tüdeje amúgy sem felfúvódik-összeszűkül, mint az emlősöké, hanem kb. azonos térfogatú folyton, folyamatosabban áramlik a levegő, a hangszálai rezgetésével pedig fel tudja erősíteni ezt a konstans áramlást.