Miért zavar engem annyira, ha madárrajt látok repülni viharos időben?

Popper Péter mesélte egyszer: volt egy páciense, kamasz srác, életképtelenné tette a félelme attól, hogy megbukik. Mivel annyira félt ettől, hogy felelésekkor egy árva szót sem tudott kinyögni, egyre közelebb állt hozzá. Aztán valahogy átkecmergett. Popper megdícsérte, majd megkérte, hogy tegyen meg neki egy szívességet: jövőre bukjon meg valamiből. A srác elképedt, de megcsinálta. Történelmet választotta, mert abból volt a legjobb, minden órán jelentette, nem készült. Megbukott, majd ősszel elment pótvizsgázni, sikerrel. Szembenézett azzal, amitől rettegett, nem történt semmi, ment tovább az élet. Tökéletesen gyógyultnak nyilvánítható.

Ha megismernéd a pl. a varjakat, mikor mit jelent a repülésük, másképp néznél rájuk. Hóesés, nagy hideg előtt pl. nagy csapatba verődve viszonylag magasan keringenek, vitetik magukat a széllel, tőlük tudom meg az időjárást. Vagy például temetni is szoktak. Ha meghal egy társuk, csendben ráereszkednek egy fára fölötte, ülnek szótlanul, majd hirtelen egyetlen hang nélkül elrepülnek mind.

Madármentéssel foglalkoztam, azért is nézem minden nap ezt a topikot. Több mentett varjam volt már, fantaasztikus személyiségek, de mindenképpen inteliensebbek, kedvesebbek, kevésbé unalmasak mint itt a gyakorin a fele társaság.

22-es vagyok, bocsi, hogy csak most kerültem ide vissza! :)

Igen, és valahogy én is úgy vagyok a villámokkal, mint te a madárrajjal. Félek tőle, de valahol gyönyörűnek tartom a jelenséget magát. Lakásban nem félek, de szabadban borzalmasan, szinte biztos vagyok benne, hogy belém fog csapni a következő, hiába tudom, hogy ez lakott területen jóformán a kizárt kategória, ez valami zsigeri dolog. Pedig tudtommal semmi trauma nem ért, még csak filmet se néztem ilyennel, szóval nem tudom, mi válthatta ki.

Én azt a Hitchcock filmet nem tudtam megnézni, pedig felnőttként terveztem, hiszen annyira ismert, hogy akkor lássuk, mi is ez. Régóta vagyok madártartó, talán ezért volt bennem egy ilyen gát, hogy nem akarom a madarakat ilyen oldalról látni, ahogyan ábrázolják, még filmben sem.

Lehet, hogy akkora hatással volt rád gyerekkorodban az a film, hogy maradt benned egy ilyen reflex reakció. Próbáltad felnőttként újranézni?