Miért nem szeretik sokan a macskákat?

Nekünk kiskoromban volt kutya is macska is, szerettem őket. Egy kis termetű kutya volt bent a házban, a többiek odakint. Aztán már így fiatal felnőtt fejjel egyre több köcsög macskával találkoztam. Mármint nálunk valahogy az összes macska jött a hívásra, szerették a simogatás, megették amit eléjük raktunk (minőségi táplálékot kaptak mind természetesen). Erre egy kupac olyan macskával szembesültem, ami ennek totális ellentéte : majd jön ha akar, nem lehet simogatni, ha kinti akkor alig jár haza, ha benti akkor felugrik mindenre, finnyás, hisztis... Elég komoly sokkhatás lehetett, de azóta tartom magam egyértelműen inkább kutyásnak. Imádom az állatokat, egy döglött galamb látványa is komoly részvétet vált ki belőlem, de az nekem valahogy nem fér bele, hogy etetem ápolom gondozom szeretem az állatot és akkor szrik a fejemre cserébe. Plusz a benti macskáknál nagyon soknál láttam hogy potyog a szőre, tiszta macska minden, a ruhák, bútorok, szőnyeg.. Nem éreztem magam tisztának a lakásban, ami meg szintén nagyon megviselt.

Ettől függetlenül nem gyűlölöm őket, ha valaki bedobna a kertembe egy kis árva betegecske cicát mindent megtennék érte, de magamtól nem tennék lépéseket azért hogy macskám legyen - ha így érted

Én azért nem, mert olyan idegenek nekem. Nem tudok rájuk hangolódni. Nem tudom, máshogy kifejezni. Egy kutyának a szemébe nézel, és tudod, mi a pálya. Cicáknál nem.

A párom, férfi, viszont pont fordítva. A cicákat szereti, kutyákat kevésbé.

Én nő vagyok, de én sem szeretem őket. Alapvetően állatbarát vagyok így valójában nem is a macskák tehetnek róla, hogy utálom őket, hanem a környezetük: a gazdájuk vagy a macskát etető nénik.

Magyarországon a béka feneke alatt van az állattartási kultúra ami a kutyáknál is nagyon szembetűnő, de valamiért egy macskát alap szinten gondozni és tartani, szinte már luxus. Alig néhányan ivartalanítják őket, chip szinte egyben sincs, parazitáktól megóvni szintén luxus, arról nem beszélve, hogy járnak-kelnek az utcákon szabadon, holott ugyanaz a szabály vonatkozik rájuk, mint a kutyákra, így rohadtul nem lehetnének kint. De ugye mindenkinek sír a szája ha elüti az autó, viszont az, hogy megzabálja a környék madarait és szétfossa az összes homokozót az már mellékes.

Hűű, tudnám még napestig sorolni mi a bajom velük, de sajnos akárhogy nézem, nekem tényleg inkább a macskás emberekkel van bajom inkább.

Én nem szerettem őket. A #2 jól megfogalmazta szerintem. Annyira idegenek voltak. Amikor kicsi voltam, semmilyen állatunk nem volt, pedig nagyon vágytam rá. Kóborkutyákkal barátkoztam össze mindig suliból hazajövet. A macskák meg mindig elszaladtak, ha közelebb akartam menni. A macskák sem szerettek engem. Aztán már volt, hogy az utcán ha összetalálkoztam eggyel, rá fújtam, ők meg vissza és elrohantak.

Aztán fital felnőtt fejjel megismerkedtem a jelenlegi párommal, akinek egy gyönyörű hamuszürke kandúrja volt. Rögtön odabújt, dorombolt... én meg szerelmes lettem. A gazdiba is meg a macskákba is :D

Azóta együtt élünk. A szürke cicus sajnos már nem él, de van két szépséges cicánk és imádom őket.

Amíg nem éltél macskával, nem volt macskád, nem tudod megismerni őket, nem tudod hogy milyen szuper teremtmények is a macskák. Míg a kutyák többsége mindenkivel bratyizik, sokkal könnyebb a bizalmába férkőzni, gyorsan megmutatják a pozitív oldalukat, a macskák idegenekkel általában közönyösek, vagy elkerülik, menekülnek előlük. Így kb esély sincs arra, hogy valaki akinek macskája nincs, kapcsolatot alakítson ki velük. Aztán a másik, a szomszédolós macskák (főleg az ivarosak) összekakilják, pisilik, jelölik a kertet/gyerek homokozóját, kikaparják a virágokat, párosodáskor nyervognak, nem bírnak tőlük aludni. Egyik barátnőm ezek miatt nem szereti őket.

Egyébként én több macskagyűlölő nőt ismerek, mint férfit :-)

#8 vagyok.

Meg érdekes, hogy amióta szeretem a macskákat, ők is szeretnek engem. Valahogy kevésbé félnek tőlem az idegen cicák, sokkal könnyebben barátkoznak velem. Több kijárós idegen cicával is haverok lettünk.

Most hogy ez a megváltozott testbeszédem, vagy a cicaszagom miatt van, azt már nem tudom.

Szerintem sokan azért nem szeretik a macskákat, mert nem értik őket. Én is rengeteg embertől hallottam, hogy " Én az összes állatot szeretem, kivéve a macskákat!", ettől a mondattól azonnal a plafonon vagyok. Nem kell őket szeretni, csak akkor ne állítsuk már, hogy hatalmas állatbarátok vagyunk...

Hálátlanok? Járok egy menhelyre, ahol a legtöbb cica azonnal bújik, van amelyikkel "beszélgetni" szoktam, másik meg ugrana mellém a kocsiba, mindezt azért, mert hétvégente megsimogatom őket. Persze, hogy nem lesznek hálásak, ha a törődés kimerül annyiban, hogy kivágjuk őket az udvarra és eléjük lökjük a maradék kaját...