Kötődnek-e úgy az idősebb macskák?

Nekem 11 cicám van, mind befogadott,mentett cica.4 nagyon pici kortól, 3 cica kb.3 hónapos kortól,a többi felnőttként került hozzám.

Igazából én nem látok semmi különbséget kötődés terén.

A cicák borzasztó ragaszkodóak, ha első perctől nagyon kedvesen bánsz vele, simogatod, szeretgeted és jó kaját adsz neki, játszol vele,akkor hamar kötődni fog hozzád, bármilyen korú.

Nálam 1 kivétel cica van, aki majdnem 1 évesen került hozzám, de előtte totál vad volt, soha senki mégcsak nem is ért hozzá, még enni se kapott, csak amit talált.

Őt a mai napig nem tudtam megszelídíteni.Közel jön hozzám, viszont nem engedi hogy megfogjam.Előfordul hogy meg tudom fogni, ölbe veszem, simogatom, de nagyon fél, ugrik is le.

Ha ez a cica amit befogadsz nem vad, alapvetően szelíd, akkor semmi gond nem lesz.Az első napokban ne erőltesd, ha elbújik,stb.hanem fokozatosan hódítsd meg, türelemmel.De az is lehet, olyan bátor lesz,első perctől kezdve mászik rád.Attól függ, ilyen volt az előélete.

Ha igazán jót akarsz neki, ne tartsd egyedül, kell neki a fajtárs játszani,egymást mosdatni, összebújni.

Egy éves cica picit sem idős, épp csak kinőtt a kölyökkorból. :)

Mikor mi fogadtunk örökbe, pontosan ilyen cicát kerestünk, szerintem pont hogy jobb, ha nem picike, ennyi idősen már kialakul valamennyire a személyiségük, tehát tudod, hogy mennyire illik hozzád a habitusa, nyugodt vagy rombolós, hogy viseli az egyedüllétet... Egy kölyöknél ez mind lutri. Ha ideiglenes gazdinál van, akkor nem kell félned attól sem, hogy ne lenne kézhez szokott, hiszen ők pont ezért foglalkoznak velük, hogy te ne az utcai vadócot fogadd be. (Nyilván persze függ az előéletétől is, ha frissen került idihez, az megint más.)

Én azt mondom, látogasd meg személyesen, az nem kötelez semmire. Nekünk így lett befogadott 3+ éves cicánk, hogy a 10 hónapos lányát néztük ki, de a személyes találkozón a másik cica választott minket. :)

A kötődés pedig teljes mértékben személyiségfüggő. A mi cicánk sokáig élt utcán, retteg az emberektől. Mi ennek tudatában fogadtuk örökbe, és nagyon sokáig kellett vele dolgoznunk. De megérte, itt dorombol a nyakamban épp. :)

Amit az ismerőseid mondanak, az totál általánosítás. Ha kölcsönös a szimpátia a cicával, fogadd be nyugodtan. Bőven fiatal még, van időtök összeszokni.

Én 8 évesen "vettem át" egy kinti macskát költözéskor. Legtöbbször az utca elején várt, hogy mikor érek haza:),pedig az új kutyánk sajnos nem barátkozott össze vele, ezért csak a kerítésig jöhetett, hacsak néha-néha nem csempésztem be a lakásba, így általában a szomszéd nénihez vittük a kaját, aki vállalta, hogy megeteti...

Fogadtam örökbe fél évesen is macskát, én vagyok a 3. gazdája, első naptól levakarhatatlan.

Akit meg 3 hónaposan fogadtam be, 10 évesen is bizalmatlan, távolságtartó cicus.

Szóval nem látok összefüggést. Személyiségfüggő.

3,5 évesen fogadtam be a csodálatos vörös kandúromat, akit kidobtak a "gazdái" mert férges volt.

21 éves koráig élt nálam, azaz 18 évig és imádott, de szó szerint!

Már nagyon idős volt és nagyon beteg, de még az elmúlásával is megvárt, míg a 3 napos kiküldetésből hazaérek, hogy egy kis szeretgetés, dorombolás, kéznyalogatás(!) után az ölemben csendben elaludjon örökre.

Másik példa:

Három évig dolgoztam egy tanyaközpont irodáján, ahol volt egy 7-8 éves nőstény "senkicicája"

Etettem-itattam, pátyolgattam, akárhol volt rohant ha hívtam, ha fogott egeret azzal "megajándékozott"

Pontosan kiválasztott, holott 40-en dolgoztunk ott.

Amikor eljöttem onnan, hoztam magammal. Nálam még 10 évig élt, úgy, hogy soha nem akart a közelemből elmozdulni, nem ment csavarogni, holott megtehette volna, kinti-benti cica lett volna, csak nem akart kinti lenni.