Idősebb cicát örökbe fogadni?
Cicát szeretnék, örökbefogadáson gondolkodtam. A kinézett alapítvány meg is van.
A tervek között szerepelt, hogy nem egészen kölyök cicát szeretnék, hogy az alapvető dolgok (úgyis mint alom, nem tépünk szét mindent) könnyebben menjenek. Albérletben élünk, ahol ugyan engedett az állat (korábbi lakónak is cicája volt), de azért nyilván a károkozás nem öröm...
Egy év alatti cicát néztem ki, többel szemeztem, akik még nem gazdisok. Viszont. Szembejött egy cica (az egyik kinézettnek az anyja), minimum három éves, és első látásra beleszerettem.
Persze nyilván, tudom, az is dönt, ha megnézi az ember személyesen a kapcsolatfelvétel után, de vannak kételyeim.
Utcán élt cica egész életében, nyilván nem szocializálódott. Meg hát a várható élettartama is kevesebb az ilyen cicáknak, ki tudja, hányszor volt vemhes, stb... És ez az egyik fő aggodalmam, hosszú távra szeretnék társat.
Butaság ilyesmiken aggódni?
Vagy mondjam azt, hogy megnézném az összes macskát, aztán majd aki szimpi? (Bár nem is tudom, ilyet lehet-e, nyilván nem húsbolt...)
Anno nagyon szerettem volna vörös és kicsi cicát. Egy ipartelepen hirdették, hogy 100 macsek közül lehet választani. Ott jött mellettem egy orosz kék cica, szinte csak azt nem mondta, hogy vigyél haza, de én ragaszkodtam a kis vöröshöz akit nem kellett volna elhozni. Sokszor eszembe jutott, hogy az orosz kék jobb lett volna.
Szerintem az a fontos, hogy a cica IS beléd szeressen. A többin ne gondolkodj, mert ez nem ész kérdése.
Színnel úgy voltam, hogy valami különlegesebbet szeretnék. Az első lányka, akit kinéztem, teknőctarka - az ő anyja az idősebb cica, akiről szó van, nem is tudnám megmondani, milyen színű, annyira mindenféle. :)
De a másik meg, akin gondolkodom az anyuka mellett, "csak" cirmos, szóval még az sincs, hogy ragaszkodom az elképzelésemhez ilyen téren.
De ugye ezek a macskák nem egy helyen vannak, szóval nem olyan, mintha választanék egy alomból, hogy ki a szimpi. Akkor nyilván másabb lenne a dolog, de különböző cicák, különböző ideiglenes gazdiknál...
Szóval pont, hogy nem arról van szó, hogy ragaszkodom az elképzelt képhez, csak vannak félelmeim, és ilyen témában érdekelnének tapasztalatok. :)
Szerintem menj el az alapítványhoz első körben! :) én fehér cicát szerettem volna, ehelyett lett egy teknőctarkám meg egy kékem pedig színre sosem tetszettek. Viszont olyan személyiségük volt, hogy nem lehetett őket otthagyni.
A fiatal cica sem garancia semmire sajnos. Ugyanúgy lehet beteg mint egy hároméves.
3 éves nem öreg abszolút, fiatal macska. Apáméknak volt egy nőstényük, amit évente 2-szer fialtattak, 14 évet élt. Nem mondom, hogy ez jó. Szóval az sem baj, ha fialt már, nem lesz kevésbé életképes.
Inkább elütötték azokat, amik fiatalon meghaltak.
Van most három 3 éves ivartalanított kandúrom, fiatalok, játékosak, olyan emberi évben 18-20 évesek lehetnek.
A személyes találkozás nagyon fontos. Majd akkor dönts.
A 3 éves macska még fiatal. Az, hogy fialt már, nem számít, ha végül ivartalanítva lett.
Lehet, hogy nagy örömmel élne csak benti cicaként, miután kiderült, hogy nem annyira buli az utcán élni.
Hallottam olyan kóbor cicáról, aki nehezen viselte, hogy lakásba került, de ez viszonylag ritka. Örülni szoktak, hogy biztonságban és melegben lustálkodhatnak egész nap.
Az enyém mondjuk soha nem élt az utcán, főleg benti cica, de most próbáltam kitenni, hogy sétáljon egyet a hóban. Teljesen meg volt ütközve az ötletemtől. Rohant vissza a házba.
Előző is én voltam. Annyit hozzátennék, hogy a szín addig számít, amíg csak álmodozol arról, hogy milyen cicád lesz :)
Aztán beleszeretsz egy teljesen más színűbe. Én egy vörös kandúrt szettem volna, de egy cirmos cicalányom van. Amint megláttam, tudtam, hogy ő az enyém.
Te is hallgass az érzéseidre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!