Az egesz csalad a kiscicat siratja, mit kell mondani egy gyereknek mikor elpusztul a kis kedvenc?

Ismerős érzés!7 éves koromban váltak el a szüleim...anyukám nem szereti az állatokat a lakásban,ezért nem is lett semmilyen....de apukámnál van.Van egy rotveilerünk,aki alapból nagyon anyáskodó típus,képes megszoptatni a kiscicákat!Egyszer ellopta az egyik kiscicát,és mikor megtaláltuk,a kutya melleihez volt rakva,és szoptatni akarta,dehát olyan picike kis szája volt,hogy nem fért volna bele,a kutya emlője :) Szóval nem kell félteni.Ám egyszer,mikor már tudott járnni az egyik kiscica odamászott az éppen a vacsoráját fogyasztó kutyához és...megfogta,majd a falhoz csapta.Rögtön elpusztult a kicsi,a gerincét törte szilánkokra.A kutya jól el lett verve,azóta csupa nyál minden születő kiscica :)Tudja,hogy ha kismacskusz van akkor azt scak szeretni szabad.Viszont a cicalopásról nem szokott le... :D Mindíg eltűnik egy kiscica... :) Nem tudom mekkorák a gyerkőcök,de valahogy szépen,kiszsínezve mondjátok el nekik.Hogy a kiscica ott már jól van,már nem fáj neki,ott gondoskodnak róla,és szeretik (ott ahova ment)Nekem mindíg ezt mondták és nem fájt annyira!Sok szerencsét,és sajnálom a cicust! :(

tudom mit éreznek a gyerekek! én olyan tíz éves lehettem, amikor egy kutya a szemünk láttára szétharapta a kismacskánk, imádtam én is a cicát, meg a tesóim is... gyorsan elvittük az állatorvoshoz, de hiába... hát apánk nem cifrázta a dolgot mondta h most majd bedobják valami kútba a többi döglött állat közé rohadni a kis testét... na ilyeneket NE MONDJ!!!:D:(( napokig bőgtünk megállás nélkül, szentem egész életemben akkor sírtam a legtöbbet, még most is szomorú leszek, ahogy visszagondolok... végül kaptunk egy új cicát, mivelhogy fiatal volt meg mi is, el tudtuk feledni, és az új végül majdnem tíz évig volt velünk, nagyon szerettük őt is az elejétől fogva:)

Szerintem nem kellett volna bántani a kutyát! Ösztönösen cselekedett, ő volt a zsákmány! Amikor 9éves voltam, akkor az én kutyám 2 kismacskámat is megölt, nekem is rossz volt, mérges is voltam a kutyámra! De hát egy állat! Megsirattam a kiscicákat, rossz is volt egy darabig, de aztán születtek új kiscicák. És érdekes módon, azokat nem bántota már a kutyám! Nem a kutyát kellett volna bántani, hanem jobban oda figyelni... Mi eltemettük a kiscicákat, minden nap látogattam őket...tudtam, h velem vannak még...

Nálunk ugyanez történt a nyáron. Sajna a fiam kedvenc macskája betévedt a kutyakenelbe, a fiam meg pont látta ahogy a kutya elkapta. Egész este nagyon sírt. Mi nagyon szeretjük az állatokat, így megpróbáltuk neki elmagyarázni, hogy a kutya meg a cica nem barátok és ezért fogta meg. Mondtam neki (5 éves), hogy a cica elaludt, és felment a mennybe. Nagyon sajnáltuk mi is a cicát, de a kutyákat is szeretjük ezért próbáltuk úgy elmagyarázni, hogy azért ne utálja azt sem. Végülis ez a kutya ösztöneiben van!

nekem a kiskutyám pusztult el kicsi koromban.emlékszem szépen eltemettük apával a kiserdőben és sírattuk pár napig.aztán egy darabig jártunk a sírjához is.később kaptunk egy másik kiskutyát.

Velem egyszer páár hónappal ezelőtt fordult elő.Találtal egy kb.2 hónapos kiscicát az utcán elütötte az auto.Hazahoztam.Adtam neki enni.Nagyon aranyos volt.Az a picike törékeny kis teste.Hófehér kiscica volt kékszemekkel és egy kis fekete pötty volt a fején.3 nappal később a karjaimban pusztult el.Rossz volt volt végignézni.És én nem tehettem semmit.Belső szervi problémája lehetettt mert kivül nem láttam sebet mikor az auto agyonvágta.

Szia. Nagyon sajnálom! Gyerekkoromban nekem is volt egy imádott perzsamacskám. A vadállat nevelőapám nem figyelt és rágurult az autónkkal!!! Én az udvaron játszottam és arra lettem figyelmes, hogy káromkodik. Odamentem, de Ő gyorsan megállított: "Gyuszi... ne gyere ide!" De már megláttam... Engem úgy elkapott a sírás, hogy az nem igaz! Aztán még sokszor sírtam érte. A gyerekeid is fognak egy ideig:( Sajnálom a cicátokat és a családodat! Üdv: Gyuszi, 20